Szent Péter és Pál görögkatolikus templom

Bubrik Miklós parókus

Árkosy Viktor diakónus

Kronstadti Szent János (†1908) – „Istenről”

Uram! A te neved Szeretet: ne taszíts el engem, tévelygőt! A te neved Erő: erősíts meg engem, erőtlent és elbotlót! A te neved Világosság: világosítsd meg lelkemet, amely elsötétült a közönséges szenvedélyektől. A te neved Békesség: nyugtasd meg háborgó lelkemet! A te neved Irgalmasság: ne szűnjön meg irgalmad irántam! Uram, bárcsak hozzád, az Egyetlenhez kötődne a szívem, és semmi, de semmi földi dologhoz: hiszen a földi dolgokhoz való kötődésbe fájdalom, szorongató érzés és gyötrelmek vegyülnek; bárcsak semmi sem lenne olyan drága a szívemnek a földiek közül, hanem egyedül az Urat tartanám becsben mindenekfelett, s minden mennyei dolgot, valamint a képmására alkotott, halhatatlan, értelmes, okos lelket, Isten ajkának szabad leheletét. Csak ne volna a szívnek semmiféle földi bálványa: pénz, ételek, ruhák, rangok, kitüntetések és egyebek. A legegyszerűbb, nem túl ízletes ételt kell magunkhoz vennünk, hogy ne vonzza magához a szívünket, és egy keveset – csupán azért, hogy erőre kapjunk. Van egy Tanítóm, aki élettel ajándékoz meg: minden szava – az élet szava, vagyis: igazság. Mindenben hiszek neki, mindabban azonban, amit hallok – a gondolataimban és a szívemben, vagy az emberektől –, s ellenkezik az ő szavával, nem hiszek, és hazugságnak, lelki halálnak tartom. Minden igazságot mondj és tégy kételkedés nélkül, bátran, keményen, határozottan! Kerüld a kétkedést, félénkséget, lankadtságot és határozatlanságot! „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet… lelkét” (2Tim 1,7). Urunk: az erők ura (vö. 1Pt 3,22). Légy olyan biztos az Úr közelségében, hogy magad is érezd, Istenhez imádkozva nem csupán gondolatban vagy a szíveddel, hanem az ajkaddal is megérinted őt. „Közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben” (Róm 10,8), azaz: maga Isten. Mindenképpen őrizd meg a szívbéli egyszerűséget: a hit, a remény, a szeretet, a szelídség, az alázat, a jámborság egyszerűségét. Minden jó Istentől származik, számunkra pedig Isten a legfőbb jó: ez tehát a hit, a remény és a szeretet egyszerűsége.

„Jöjjön el a te országod” – vagyis teljes uralmad a szívünkben. Vajon nem én vagyok-e a mindened, én: az Atya és Fiú és Szentlélek – a te Istened, életed, nyugalmad, örvendezésed és boldogságod? Nem én vagyok-e a gazdagságod, ételed-italod, ruházatod és mindened, amid csak van? Mégis mihez ragaszkodsz?  Talán a porhoz?  Mit sajnálsz tőlem a felebarátod személyében?  Vajon a port? Tőlem, aki mindent teremtettem, tőlem, aki képes vagyok a földet és a köveket kenyérré változtatni, s a sziklából vizet fakasztani? Légy mindig velem és bennem, s mindig nyugodt, vidám leszel. Csalatkozott-e valaha is a reményed énbennem? Talán nem nyugtattalak és elevenítettelek meg mindig? Az Úr megteremtett: a nemlétből a létbe hívott; szenvedései és halála által felemelt engem, az elbukottat; bűnösként megtisztított, s a fiává fogadott; az örök javak örökségét ígérte nekem; evangéliumának fényét árasztja rám; atyaként büntet és könyörül rajtam, Napjával megáld,  ételt-italt ad naponta, legfőképpen azonban a leggyönyörűségesebb, életet adó eledelt:  Testét és Vérét kínálja nekem; egészséggel övez fel. Mit is adhatnék neki ezért cserébe? Mivel viszonozhatnám? Semmivel sem, hacsak nem azzal, hogy erőmhöz mérten megőrzöm hűségemet iránta: megtartom parancsolatait, és állhatatosan, keményen ellenállok a bűnnek s az ördögnek.

Az Úr – a létezésem; az Úr – megváltás az örök haláltól; az Úr – az én örök életem; az Úr – megtisztulás és megszabadulás a vétkek sokaságától, ő az én megszentelésem; az Úr – erő az erőtlenségemben; tágasság a szorongattatásomban, reménység a bátortalanságomban és csüggedésemben; az Úr – éltető tűz a dermedtségemben; az Úr – világosság a sötétségemben, békesség a háborgásomban; az Úr – oltalmazóm a kísértéseimben. Ő az én gondolatom, kívánságom, cselekvésem; ő – a lélek és a test világossága, ételem-italom, öltözetem, pajzsom és fegyverzetem. Mindenem az Úr. Én lelkem, szeresd az Urat, és szüntelenül adj neki hálát! „Áldjad, én lelkem, az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét. Áldjad, én lelkem, az Urat, és el ne feledkezz jótéteményeiről. Aki megkönyörül minden törvényszegéseden, és meggyógyítja minden betegségedet. Aki megmenti életedet a pusztulástól, aki megkoszorúz téged irgalmával és könyörületével. Aki javakkal tölti be kívánságodat…” (Zsolt 102[103],1–5 LXX).

Ti, a földnek szülöttei, akik nem ismeritek a tisztaságot, ünnepeljetek, mert a Legszentebb Szűz Mária, Jézus Krisztus Urunk Anyja tökéletesen, maradéktalanul eljutott a számotokra elérhetetlen testi-lelki tisztaságra. Ünnepeljetek, és imádkozzatok hozzá: tanítson meg benneteket és gyermekeiteket a tiszta életre ebben a korhadó, kísértésekkel teli világban. Tisztaságáért, alázatáért s valamennyi erényéért, és amiért méltónak találtatott arra, hogy az Isten Ige Anyja lehessen, hálát adunk mennyei Atyánknak, miközben vértelen áldozatot ajánlunk fel, és ezt mondjuk: „Kiváltképpen szentséges… Nagyasszonyunkért, Istennek Szülőjéért”[1], vagyis eszmei szolgálatot, dicséretet és hálaadást ajánlunk fel számára.  

Miért van bizalmatlanság ott, ahol nem kellene lennie? Például Isten igéjének olvasásakor és hallgatásakor, a templomi felolvasáskor és énekléskor, valamint imádkozás közben. Isten – igazság, s ez elég is. „Az egyház: az igazság oszlopa és szilárd alapja” (vö. 1Tim 3,15). Az ördög: hazugság; rágalmazó, ellenség – s ez elég is. Egyedül Istent ismerd és az ő igazságát; óvakodj az ördögtől meg a hazugságától, képzelgéseitől és fonákságaitól.

Mi az oka annak, hogy az egész természet és minden, ami abban található, olyan bölcs, lenyűgöző rendben, körforgásban ismétlődik? Ez azért van, mert a Teremtő visel rá gondot, ő irányítja. Mitől van az ember – a teremtés koronája – természetében annyi rendetlenség? Miért figyelhető meg az életében annyi rendezetlenség és zűrzavar? Azért, mert kitalálta: gondoskodik magáról, Teremtője akarata és tudása ellenére. Az ember – bűnös! Add át teljes valódat, egész életedet Uradnak, Istenednek, s egész életed bölcs, gyönyörű, fenséges és életadó rendbe fog szerveződni, s az egész csodaszép lesz, akárcsak Isten szent embereinek élete, akik teljességgel átadták magukat Krisztus Istennek, s akik követését az egyház naponta ajánlja példaként számunkra.

Kronstadti Szt. János: Életem Krisztusban. VII. Istenről. (Ford. Havasi Á.) JEL – Odigitria, Budapest, 2014

Napi evangélium

Eseménynaptár