Pap: Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön
örökké.
Nép: Ámen
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és
örökkön-örökké. Ámen.
Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk, tisztíts meg bűneinktől! Uralkodó,
bocsásd meg vétkezéseinket! Szent tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te
nevedért!
Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és
örökkön-örökké. Ámen.
Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te
országod! Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is!
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a mi vétkeinket, amint
mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek, és ne vígy minket a kísértésbe, de
szabadíts meg a gonosztól!
Pap: Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és
Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.
Nép: Ámen.
Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram,
irgalmazz! Uram, irgalmazz!
Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram,
irgalmazz! Uram, irgalmazz!
Jertek imádjuk a mi királyunkat és Istenünket!
Jertek imádjuk Krisztust, a mi királyunkat és Istenünket!
Jertek boruljunk le és imádjuk magát Jézus Krisztust, a mi királyunkat, Urunkat
és Istenünket!
103. zsoltár
Áldjad én lelkem az Urat, / Uram Istenem! fölötte fölséges vagy, dicsőségbe és
ékességbe öltöztél,
világossággal, mint köntössel körül vagy öltve, / kiterjesztvén az eget, mint
sátorfödelet;
ki befödöd vizekkel annak felső részeit, / ki a felhőt szekereddé teszed, ki a
szelek szárnyain jársz;
ki angyalaidat szélvésszé teszed, / és szolgáidat égető tűzzé;
ki a földet állandóságra alapítottad, / hogy nem fog ingadozni örökkön-örökké.
A vízmélység öltözet gyanánt födte azt; / a hegyeken vizek állottak.
A te feddésed elől elfutottak; / mennydörgésed szavától megijedtek.
A hegyek fölemelkedtek, a völgyek alászállottak / azon helyre, melyet nekik
alapítottál.
Határt vontál, melyet nem fognak átlépni, / s nem térnek vissza a földet
elborítani.
Ki forrásokat fakasztasz a völgyekben, / a hegyek között folynak a vizek.
Iszik azokból minden mezei vad; / azok után lihegnek szomjúságukban a
vadszamarak.
Azok mellett lakoznak az égi madarak; / a kősziklák közül szózatot adnak.
Ki megöntözöd a hegyeket onnan felől; / a te műveid gyümölcséből megelégíttetik
a föld.
Ki szénát teremtesz a barmoknak, / és veteményt az emberek szolgálatára,
hogy kenyeret termessz a földből, / és bor vidámítsa föl az ember szívét;
hogy olajjal derítse föl orcáját, / és a kenyér erősítse meg az ember szívét.
Jóllaknak a mező fái, és a Libanon cédrusai; / melyeket ültetett.
Ott fészkelnek a madarak, / a gólya háza fő azok között.
A magas hegy a szarvasok, / a kőszikla a sündisznók menedéke.
A holdat időmértékül teremté; / a nap tudja lenyugvását.
Sötétséget parancsolsz és éj van., / mely alatt mind kimennek az erdei vadak,
az oroszlán ordító kölykei. / hogy ragadozzanak, és az Istentől magoknak
eledelt keressenek.
Fölkel a nap és összegyűlnek, / és hajlékaikba helyezkednek.
Kimegy az ember munkájára / és dolgára napestig.
Mely igen fölségesek a te műveid, Uram! / mindeneket bölcsességgel cselekedtél;
mi a földet betölti, mind a te jószágod.
Ez a nagy és tágas öblű tenger, ott az úszók, melyeknek száma nincs, / a
kicsiny állatok a nagyokkal;
Ott járnak a hajók, / a cethal, melyet alkottál, hogy játsszék abban.
Mindnyájan tőled várják, / hogy eledelt adj nekik idejében.
Te adván nekik, gyűjtenek; / fölnyitván kezedet, minden betelik jóval.
De ha elfordítod arcodat, megrémülnek; / ha elveszed lélekzetöket, elfogynak és
a porba visszatérnek.
Beléjök bocsátván leheletedet, fölélednek; / és megújítod a föld színét.
Legyen az Úré a dicsőség mindörökké. / Az Úr örülni fog alkotmányaiban;
ki letekint a földre, és megrendíti azt; / ki a hegyeket megérinti és
füstölögnek.
Énekelni fogok az Úrnak életemben, / dicséretet mondok az én Istenemnek,
valamíg leszek.
Legyen kellemes neki az én beszédem; / én pedig az Úrban fogok gyönyörködni.
Fogyjanak el a bűnösök a földről és a gonoszok, úgy, hogy ne legyenek; / áldjad
én lelkem az Urat.
Zsoltár után: Dicsőség… Most és… Alleluja, alleluja, alleluja, dicsőség
neked Isten!
Békesség ekténia
Uram, tehozzád kiáltok, / hallgass meg engem; / figyelmezz imádságom hangjára,
/ midőn tehozzád kiáltok; / hallgass meg engem, Uram!
Igazodjék fel az én imádságom, / mint a tömjénfüst a te színed elé; / kezeimnek
fölemelése / esti áldozat gyanánt. / Hallgass meg engem, Uram!
Következnek a sztihirák.
Előversek 10-re.
Vidd ki a tömlöcből lelkemet, / hogy dicsérjem a te nevedet!
Az igazak várnak rám, / míg jót teszel velem.
Előversek 8-ra.
A mélységekből kiáltok, Uram, hozzád. / Uram, hallgasd meg az én szómat!
Legyenek füleid figyelmesek / az én könyörgésem szavára.
Előversek 6-ra.
Ha a vétkeket figyelembe veszed, Uram! Uram, ki állhat meg előtted? / De nálad
vagyon a kegyelem.
És a te törvényedért remélek benned Uram! Remél az én lelkem az ő igéjéért. /
Az én lelkem az Úrban bízik.
Előversek 4-re.
A reggeli vigyázattól éjjelig bízzék Izrael az Úrban.
Mert az Úrnál az irgalmasság, és nála bőséges a megváltás, / és ő megszabadítja
Izraelt minden gonoszságából.
Dicsérjétek az Urat, minden nemzetek; / dicsérjétek őt, minden népek!
Mert megerősödött rajtunk az ő irgalmassága, / és az Úr igazvolta mindörökké
megmarad.
Dicsőség… Most és…
Sztihirák után Nagyvecsernyén a pap menetet tart.
A pap fennhangon: Bölcsesség igazhívők!
A kar énekli az esti hálaéneket
Enyhe világossága, / a szent és boldog, / és halhatatlan / mennyei Atya isteni
dicsőségének, / Jézus Krisztus! / Eljövén a Napnak lenyugvásához / és látván az
esteli fényt; / áldjuk az Atyát / s a Fiút, és a Szentlélek Istent! / Mert te
méltó vagy, / hogy minden időben, / szent hangon énekeljünk tenéked, / Isten
fia, / ki éltet adsz a világnak; / miért is ez a világ dicsőít téged.
Pap: Figyelmezzünk! Békesség mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!
A kar az előírt prokiment énekli.
Szombaton. 92. zsoltár:
6. hang. Az Úr országol / ékességbe öltözött.
Vasárnap. 133. zsoltár:
8. hang. Íme, most áldjátok az Urat, / ti az Úr minden szolgái.
Hétfőn. 4. zsoltár:
4. hang. Az Úr meghallgat engem, / mikor hozzá kiáltok.
Kedden. 22. zsoltár:
1. hang. Uram, a te irgalmasságod követ engem / életem teljes napjaiban.
Szerdán. 53. zsoltár:
5. hang. Isten, a te nevedben szabadíts meg engem / és a te erődben ítélj meg
engem.
Csütörtökön, 120. zsoltár:
6. hang. Az én segítségem az Úrtól van, / ki a mennyet és földet teremtette.
Pénteken, 58. zsoltár
7. hang. Isten, én oltalmam vagy, / és a te irgalmasságod megelőz engem.
Vajhagyó vasárnapon és a nagyböjt II. és IV. vasárnapján:
Ne fordítsd el orcádat a te szolgádtól, / mert szorongattatom, gyorsan hallgass
meg engem; / legyen gondod lelkemre és szabadítsd meg azt.
A nagyböjt I., III. és V. vasárnapján:
Örökséget / adsz Uram / a téged félőknek.
A böjtök allelujás napjain prokimen helyett:
8. hang. Alleluja, alleluja, alleluja!
Húsvét vasárnapján, Tamás-vasárnapon, Pünkösd vasárnapján és Karácsony első
napján:
Kicsoda oly nagy Isten, mint a mi Istenünk? / Te vagy az Isten, ki csodákat
művelsz.
Húsvét hétfőn a Mennybemenetel, Úrszínváltozás, a Szent Kereszt és az
Úrjelenés ünnepén:
A mi Istenünk a mennyben és a földön, amit akar, mindent végbe visz.
4. hang; dallama: Elcsodálkozott József.
Add Urunk, hogy ez estén / minden bűntől megőrizzük magunkat.
Áldott vagy te. Urunk, atyáinknak Istene; / dicséretes és dicsőséges a te neved
mindörökké. Ámen.
Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, / amint tebenned bíztunk.
Áldott vagy te, Urunk, / taníts meg minket a te igazságaidra.
Áldott vagy te, Uralkodó, / oktass bennünket a te igazságaidra.
Áldott vagy te, Szent, / világosíts meg minket a te igazságaiddal.
Uram, a te kegyelmed örökké, / kezeid munkáit meg ne vesd.
Téged illet a dicséret, / téged illet az ének.
Téged illet a dicsőség, / Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor / és
örökkön-örökké. Ámen.
Pap: Teljesítsük esti könyörgésünket…
Előverses sztihirák
Szombaton a 92. zsoltárból
Az Úr országol, ékességbe öltözött.
Mert ő erősítette meg a föld kerekségét, mely ingani nem fog.
A te házadat szentség illeti, Uram, örök időkre.
Dicsőség… Most és…
A hét többi napján 122. zsoltár
Úgy néznek szemeink a mi Urunkra, Istenünkre, míg könyörül rajtunk.
Mert igen megtelt a mi lelkünk; gyalázatul a gazdagoknak, és megvetésül a
kevélyeknek.
Dicsőség… Most és…
Szent Simeon éneke:
Most bocsátod el, Uram, a te szolgádat: / a te igéd szerint békességben / mert
látták szemeim a tőled küldött Üdvözítőt, / kit rendeltél minden népek színe
elé, / világosságul a pogányoknak, / és dicsőségül a te népednek. Izraelnek.
NAGYBÖJTBEN
Tropár, 1. hang.
Üdvözlégy Istenszülő Szűz Mária; / malaszttal-teljes, az Úr van teveled; /
áldott vagy te az asszonyok között, / és áldott a te méhednek gyümölcse, / mert
szülted nekünk Krisztust, az Üdvözítőt, / a mi lelkeink szabadítóját. (Metánia)
Dicsőség…
Krisztus keresztelője, kérünk téged, / emlékezzél meg mindnyájunkról, / hogy
megszabaduljunk gonoszságainkból; / mert neked adatott a kegyelem, / hogy
imádkozzál érettünk. (Metánia)
Most és…
Könyörögjetek érettünk szent apostolok, / próféták, vértanúk és minden szentek,
/ hogy megmeneküljünk minden bajtól és aggodalomtól; / mert ti vagytok
Üdvözítőnk előtt a mi meleg pártfogóink. (Metánia)
Pap: A te oltalmad alá / sietünk Istenszülő Szűz, / meg ne vesd
szükségünk idején könyörgésünket, / hanem szabadíts meg minket / minden
veszedelemtől, / mint egyedül áldott / és szeplőtelen. (Metánia nélkül)
Ezek után: Uram irgalmazz, 40-szer. Dicsőség… Most és…, Ki a keruboknál…
Az Úr nevében adj áldást atya!
Pap: Legyen áldott és dicsőített Krisztus, a mi Istenünk, öröktől fogva,
most és mindenkor s örökkön-örökké.
Nép: Ámen.
Mennyei Királyunk, erősítsd meg az igazhitű Uralkodókat. Szilárdítsd meg a
hitet. Szelídítsd meg a hitetleneket! Adj békességet a világnak. Őrizd meg
épségben e községet (várost); elhunyt atyáinkat és testvéreinket iktasd az
igazak hajlékába! A mi bűnbánatunkat és gyónásunkat pedig fogadd el Urunk és
könyörülj rajtunk. mint jóságos és emberszerető.
Nép: Ámen.
Uram irgalmazz! Uram irgalmazz! Uram irgalmazz! Dicsőség… Most és…, Ki a
keruboknál… Az Úr nevében… Könyörüljön… (Három metánia)
Szent Efrém Fohászai:
Életem Ura és Uralkodója, ne engedd hozzám a jóravaló restség, könnyelműség,
pénzvágy és megszólás szellemét!
Ajándékozd inkább szolgádnak a józanság, alázatosság, állhatatosság és szeretet
lelkét!
Igen, Uram, Királyom! Add meg, hogy megismerjem bűneimet, és meg ne ítéljem
felebarátomat, mert áldott vagy örökkön-örökké. Ámen.