Az Istennel való egyesülésről

Atyák és testvérek!

Az Istennel való egyesülésünk és közösségünk kétféle módon valósul meg. Az Úr Testének és Vérének titokzatos közösségében és a lelki közösségben. A második mód, később három másik módra oszlik. Ezért ebben a beszédben ezekről a módokról fogok beszélni nektek, amelyeken keresztül közösséget vállalhatunk és egyesülhetünk Istennel, a Szentírás és a szentatyák tanításainak tanúságtételeit hozva például.

1. AZ ELSŐ ÉS LEGFONTOSABB KÖZÖSSÉGÜNK KRISZTUSSAL, AZ Ő TESTÉNEK ÉS VÉRÉNEK VÉTELÉN KERESZTÜL TÖRTÉNIK.

Az a keresztény, aki nem hiszi, hogy a kenyér és a bor színe valóban Urunk Teste és Vére, eretnek és Krisztus igaz hitétől idegen, aki János evangéliumában azt mondja: – „ Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. „(Jn 6,55). Míg Pál apostol a következőket mondja nekünk: „Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-e?” (1Kor 10,16). Aki tehát méltatlanul áldozik, az bűnössé válik, ahogy maga az apostol mondja: „Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úr testét, ítéletet eszik és iszik önmagának.” (1Kor 11,27-29).

Az a keresztény, aki félelemmel, tisztelettel és felkészülten vesz részt az áldozásban, számtalan ajándékban részesül, amelyek közül a legfontosabbak a következők:

1. Kegyelemből egyesül Krisztussal, mert, ahogy a szakasz mondja: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.” (Jn 6,56).
2. Részt vesz az örök életben: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van”, (Jn 6,54a).
3. Az ítélet napján felt|ámad: „és én feltámasztom őt az utolsó napon.” (Jn 6,54b)
4. Lakóhelyet teremt Krisztusnak a szívünkben, ahogy a szövegek mondják: „hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva” (Ef 3,17) és ismét máshol: „Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek.” (Jn 14,20).
5. Aki Krisztussal közösségben van, abban Krisztus él: „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem”(Gal 2,20), és máshol: „gyermekeim, akiket újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek Krisztus.” (Gal 4,19).
6. Előrehalad és növekszik a lelki cselekedetekben, a Szentírás szerint: „hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus,” (Ef 4,15).
7. Megtisztít a bűnöktől, megszentel, megvilágosít és örök életet ad. (Damaszkuszi Szent János).
8. Megszenteli a testet és a lelket, kiűzi a képzelgéseket és megtisztít a szenvedélyektől, eligazítást ad Isten felé, megvilágosít és megerősít az erények és a tökéletesség növekedésére (Nagy Szent Bazil).
9. Lelki örömöt, a test és a lélek egészségét hozza Alexandriai Szent Cirill szerint.

Ezek azok a lelki gyümölcsök, sok másik mellett, amelyeket azok a hívek szereznek, akik gyakran és jól felkészülvre járulnak az Eucharisztiához. Aki nem részesül ebben a szentségben, soha nem fog tudni előre haladni az erények munkájában, mert nem marad Krisztusban és Ő benne, ahogyan Ő maga mondja: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.” (Jn 15, 4)

2) A KRISZTUSSAL VALÓ KÖZÖSSÉG ÉS EGYESÜLÉS MÁSODIK ÚTJA A JÉZUSI IMA, AMELYBEN AZ ELME A SZÍVBE MÉLYED, ÉS OTT SZÜNTELENÜL AZT MONDJA: „URAM JÉZUS KRISZTUS, ISTEN FIA, IRGALMAZZ NEKEM BŰNÖSNEK”. (URAM JÉZUS KRISZTUS ISTEN FIA KÖNYÖRÜLJ RAJTAM BŰNÖSÖN)

1. Az elmével a szívben végzett ima nagy jelentőségű, mert ez egyesíti lelkünket Jézus Krisztussal és rajta keresztül az Atyával, mert az egyetlen út, amely az Atyával való egyesüléshez vezet, Krisztuson keresztül vezet. „Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14,6).
2. A szív imája lehetőséget nyújt arra, hogy a Szentlélek lakjon és munkálkodjék szívünkben, és hogy egyesüljünk a Lélekkel. Ez az egyesülés a szüntelen imádság által hasonló ahhoz a menyasszonyhoz, aki nagyon szereti a vőlegényt, Krisztust, és soha nem akar elszakadni tőle.

3) A TEREMTŐ ISTENÜNKKEL VALÓ KÖZÖSSÉG HARMADIK ÚTJA AZ Ő PARANCSOLATAINAK BETARTÁSA ÉS AZ ERÉNYEK ELSAJÁTÍTÁSA.

1. Ezt a Jézussal való együttélést a Szentírás Jézus maga tárja fel nekünk: Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igéimet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem. (Jn 14,23-24) „Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. „ (János 15,10).
2. Areopagita Szent Dionüsziosz azt mondja, hogy Istenhez való hasonlatosságunk és az Istennel való egyesülésünk csak az isteni parancsolatok alkalmazása által valósul meg.
3. Szent Maximus hitvalló az Istennel való egyesülésünkről azt mondja: Isten és az Atya szava titokban megtalálható minden egyes parancsolatában, így aki Isten szavát befogadja, az Istent is befogadja.
4. Palamasz Szent Gergely az ember istenivé válásáról beszélve Isten parancsolatainak alkalmazása által, azt mondja: „Isten parancsolatai nemcsak ismeretet, hanem teózist is nyújtanak”.

4. A KRISZTUSSAL VALÓ KÖZÖSSÉG NEGYEDIK ÚTJA AZ ISTEN SZAVAINAK MEGHALLÁSA.

1. Ezt mondja az Újszövetség: „De azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a hívő férfiak száma mintegy ötezerre nőtt.” (ApCsel 4,4).
2. Pál apostol ezt mondja: „a hit hallásból ered, a hallás pedig Isten igéje által” (Róm 10,17).
3. Ha az Úr Teste és Vére az igazi evés és ivás, akkor az Úr Igéje, miután a hívők befogadják, számukra az örök élet „de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”  (Jn 4,14) és „Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le,” (Jn 6,58a), Damaszkuszi Szent János pedig a romolhatatlanság mannájának és a titok mannájának nevezi.

Pál apostol hallás útján kapta Isten igéjét, amikor a damaszkuszi úton isteni fény hívta meg, és egy hangot hallott a mennyből. A szamáriai asszony hallás által fogadja Isten igéjét, míg a szamáriaiak ismét hallás által hisznek és megkeresztelkednek Fülöp apostol prédikációja hatására (ApCsel 8,5-6, Apcsel6,12), és megkapják a Szentlelket (ApCsel 8,14,18).

Atyák és testvérek! Elhoztam nektek a Szentírás és a Szentatyák néhány fontosabb bizonyságtételét, amelyek segíteni fognak minket a Vőlegénnyel, Krisztussal való töretlen egyesülés felé vezető utunkon. A különleges és legszentebb hely, ahol ez a sokoldalú közösség Krisztussal megvalósul, a mi Egyházunk. Ott minden hívünk, aki tisztelettel és hittel jön a szent istentiszteletekre, misztikus légkörben találja magát és a többiekkel együtt , egy szívvel és egy lélekkel fognak imádkozni és részesülni a Szentlélek ajándékainak kegyelmében. Mindenekelőtt a liturgikus Áldozat, a mi Urunkkal való egyesülés tökéletes kifejezése. A megemlékezés, a keresztények nevének  felajánlása a proszkomidiában, még akkor is, ha bűnösök, de bűnbánóak, a lelkek közösségének áldását adja a megtestesült és feltámadt Úrral való örök közösségben, aki sokszor testi gyógyulásukat is biztosítja.

Jöjjön és lakozzon bennünk a mi Urunk Jézus Krisztus irgalma és könyörülete, aki Isten Igéje.

P. Cleopa atya