(Zacharias Zacharou archimandrita atya Szent Előkövet Monostor, Essex)
A teljes és tökéletes, Isten által ihletett igazságosság és erény legyőzi a bűnt, és lehetővé teszi számunkra, hogy befogadjuk a Szentlelket. Ilyen volt az Úr igazságossága a kereszten való szenvedése alatt: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34). Isten igazi igazságossága a tökéletes szeretet, szeretet még az ellenségek iránt is. Valóban, Krisztus mindannyiunkkal szemben a tökéletes szeretetet gyakorolja, hiszen mindannyian az Ő ellenségei vagyunk. Még akkor is, amikor az Ő népeként gyűlünk össze, nem vagyunk mások, mint az Ő ellenségeinek gyülekezete, mivel nem szeretjük Őt úgy, ahogyan kellene, és nem tükrözzük az Ő dicsőségét, ahogyan Ő szeretné, ha tennénk. És mégis, ebben a gyülekezetben Ő kínálja magát e közösségnek ételül és italul, és megadja nekünk a Szentlelket.
Aranyszájú Szent János azt állítja, hogy ha az Úr nem mondta volna ki ezeket a szavakat a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34), egyikünk sem kaphatta volna meg bűneink bocsánatát. Szavai örök érvényűek, mert halála és feltámadása pecsételte meg őket, végérvényesen hatályosak e világ végéig és azon túl is. Egész életünket Rá építhetjük, ha elkötelezzük magunkat Krisztus mellett. Állítsuk egymás mellé irgalmasságának mélységét és vétségeink sokaságát, ahogyan azt az első pünkösdi áldásban olvassuk, bűneink miatt semmik vagyunk az Ő irgalmasságának és könyörületének tengeréhez képest.
Ezért Ő fogja uralni a világot, az Ő igazságossága, az ellenségei iránti szeretete, az a szeretet, amely megszünteti a bűnt. Az egyik sivatagi atyát egyszer megkérdezte egy pogány filozófus: „Hiszel a Megfeszítettben?” Ő pedig így válaszolt: „Igen, hiszek abban, aki a kereszten eltörölte a bűnt”. Athoszi Szent Sziluan azt is megerősíti, hogy ha nem szeretjük ellenségeinket, akkor üdvösségünk bizonytalanná, kétségessé válik. Valóban, a kereszten hirdetett igazságosság megszünteti a világ bűnét, és legyőzi e kor uralkodóját. A Szentlélek fogja uralni az egész emberiséget.
Jelen kor gyermekei, akik csak emberi igazságosságot gyakorolnak, nem válnak bűnbánókká. Azok azonban, akik megkapták a Szentlelket, Krisztus győzelmét fogják hirdetni a saját életükben, és Őt mint e világ győztesét és legyőzőjét fogják megmutatni az embereknek. „Még egy kis idő és nem láttok engem” – mondta az Úr (Jn 16,16b). Ez azt jelenti, hogy már nem Ő, hanem a Szentlélek, a Vigasztaló lesz az, aki az Ő isteni igazságosságát igazolja majd az emberek előtt, és juttatja érvényre örök győzelmét.
Végül a Megváltó aszerint fogja megítélni a világot, ahogyan a világ megítéli saját magát. Szent Szofronyij atya írásaiban kijelenti, hogy mindazok, akikben a Szentlélek lakozik, soha nem szűnnek meg szemrehányást tenni önmaguknak, és a Lélek kegyelme által haladnak lelkük belseje felé. Egykori apátja, Miszáil archimandrita szavait idézve: „Isten nem ítél kétszer”, Szent Szofronyij atya azt állítja, hogy az önmagunk elleni ítéletünk, önsanyargatásunk, bűnbánatunk megelőzi és kiküszöböli a számunkra jövő ítéletet. Krisztus után ennek az elvnek kiváló tanítója a jobbik lator, „Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk, De ő nem csinált semmi rosszat”(Lk23,41) aki vállalta az ítéletet önmagáért, elfogadva kínzását és halálát mint igazságot, és igazságot szolgáltat a vele ártatlanul megfeszített Krisztusnak. Ezért azonnal megszabadult a jövőbeli ítélettől, hiszen még aznap belépett a mennybe. Isten nem akart másodszor is ítélkezni felette.
Az igazi ítélet az önmagunkkal kapcsolatos igazság elfogadása. Amikor lélekben megalázzuk magunkat Isten előtt, és megvalljuk bűneinket, a jövőbeli ítélet szükségtelennek bizonyul. És ekkor Isten rendkívüli ajándékot kínál nekünk, ahogy Lukács evangéliumában olvassuk: „De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé hurcolnak a nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket, hogyan védekezzetek. Olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani nektek” (Lk 21,12-15).
A szöveg értelme nyilvánvaló, ha a szakaszt az e világ hatalmai általi üldöztetéssel kapcsolatban értelmezzük. De ugyanez igaz akkor is, amikor szándékosan ítélkezünk önmagunk felett, amikor minden vádat magunk ellen fordítunk. Ekkor bölcsességet kapunk a Szentlélekben, amely bűnbánati imát szül bennünk, amely az Úr jövőbeli ítéletét megelőlegezve igazol bennünket.
Az Úr a szívünkben különböző „formákat” ölthet, ahogy most is a Szentléleknek ezek a próbatételei is előkészítenek bennünket az Ő ajándékainak befogadására. Akkor amikor megvalljuk bűneinket, amikor az Urat utánozzuk az Ő ellenségei iránti szeretetében, és amikor önként mondunk ítéletet bukott természetünk felett, a „belülről” okozott megtörtség és megrázkódtatás által a lelkünk mélységét hozza felszínre, alkalmassá téve bennünket a Szentlélek ajándékának, az örökkévaló Királyság ajándékának befogadására, amely által a szív annyira kitágul, hogy átfogja a mennyet és a földet egyaránt.
(Archim. Zacharias (Zacharou), Hívők a Szeretetnek a szövetségben, szerk.)
(Αρχιμ. Ζαχαρία (Ζάχαρου), Πιστοί στη διαθήκη της Αγάπης, εκδ. Ι. Μ. Τιμίου Προδρόμου, Έσσεξ Αγγλίας 2012, σ. 58-78)
Legyen rajtunk az Isten áldása!