Dox. Borbála nvtnő, János szé.
2Tim 2,20-26
Fiam Timóteus! De hát a nagy házban nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából s agyagból valók is, és pedig az előbbiek tisztességes, az utóbbiak meg közönséges dolgokra. Aki magát az utóbbiaktól tisztán tartja, az tisztességes célra való, szent, az Úr számára hasznos, minden jó dologra alkalmas edény lesz. Kerüld az ifjúkor vágyait! Igazságra, hitre, reményre, szeretetre, és békességre törekedj azokkal, akik tiszta szívvel hívják segítségül az Urat. Az oktalan és zabolátlan szőrszálhasogatásokat kerüld, tudva, hogy veszekedéseket szülnek. Márpedig az Úr szolgájának nem veszekednie kell, hanem mindenkihez jóságosnak, tanításra alkalmasnak, s béketűrőnek lennie. Azokat pedig, akik elleneszegülnek az igazságnak, szelídséggel meg kell feddenie, hátha egyszer töredelmet ad nekik is az Isten az igazság megismerésére, s magukhoz térnek az ördög kelepcéjéből, aki őket fogva tartja a maga kedvére.
Gal 3,23-4,5
Atyámfiai! Mielőtt elérkezett a hit, a törvény őrizete alatt voltunk, egybezárva a hit számára, amely majd kinyilatkoztatást nyer. Ennélfogva a törvény nekünk nevelőnk volt Krisztusra, hogy a hit által igazuljunk meg. De miután elérkezett a hit, már nem vagyunk a nevelő alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által Krisztus Jézusban. Mert mindannyian, akik Krisztusra megkeresztelkedtetek, Krisztust öltöttétek magatokra: nincs többé zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig ti Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, az ígéret szerint való örökösök. Mondom pedig: Míg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, bár mindennek ura, hanem gyámok és gondviselők alatt van az apjától előre meghatározott időig. Így mi is, míg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgasága alatt voltunk. De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.
Mk 5,24-34
Abban az időben Jézust nagy sokaság követte, és ott tolongtak körülötte. Volt egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Azt mondta ugyanis magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult betegségéből. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordulva a tömegben így szólt: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: ki érintett meg?” De ő körülnézett, hogy lássa, ki tette. Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. Ő pedig ezt felelte: „Leányom, hited megszabadított. Menj békével, szűnjék a bajod, és légy egészséges!”
Lk 19,37-44
Abban az időben, amikor Jézus az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledett, a tanítványok egész csoportja elkezdte örvendezve hangosan dicsérni az Istent az összes csodáért, amelyet láttak. Ezt mondták: „Áldott a király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, intsd meg tanítványaidat!” Feleletül ezt mondta: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta, és így szólt: „Bárcsak te is felismernéd legalább ezen a napodon, ami békességedre volna! Most azonban el van rejtve szemed elől. Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek, és szorongatnak mindenfelől. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik benned vannak, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”