Longinusz vt.
Kol 2,1-7
Testvéreim! Akarom, hogy tudjátok, mennyit küzdök értetek és a laodikeiaiakért – illetve mindazokért, akik engem személyesen nem ismernek –, hogy szívük a szeretetben összeforrva felbátorodjék, és eljussanak a szilárd bizonyossághoz vezető megértés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak az ismeretére. Benne rejlik a bölcsesség és az ismeret minden kincse. Ezt azért mondom, nehogy valaki megtévesztő szavakkal félrevezessen titeket. Mert ha testben távol vagyok is, lélekben veletek vagyok, és örömmel látom a köztetek uralkodó szép rendet, és Krisztusba vetett hitetek szilárdságát. Ahogy befogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne: meggyökerezve benne és ráépülve legyetek erősek a hitben – amint tanultátok –, és legyen bennetek túláradó hála!
Lk 9,12-18
Abban az időben Jézushoz ment a tizenkét tanítvány, és azt mondták neki: „Bocsásd el a tömeget, hogy a környékbeli falvakba és tanyákra menjenek, szállást vegyenek, és ennivalót keressenek, mert itt puszta helyen vagyunk.” Ő azonban azt mondta nekik: „Ti adjatok nekik enni!” Ők pedig mondták: „Nincs több, mint öt kenyerünk és két halunk. Hacsak nem megyünk el, hogy élelmet vegyünk ennek az egész népnek.” A férfiak ugyanis mintegy ötezren voltak. Ekkor azt mondta tanítványainak: „Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban!” Úgy is tettek, és letelepítették valamennyit. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, megáldotta azokat, majd megtörte, és tanítványainak adta, hogy adják a tömegnek. Mindnyájan ettek és jóllaktak. Azután összeszedték, amit meghagytak: tizenkét kosár kenyérmaradékot. Ezután pedig egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak vele.