Szent Péter és Pál görögkatolikus templom

Bubrik Miklós parókus

Árkosy Viktor diakónus

Óvodánk támogatására

„Aki ad, isteni örömben részesül”

A Jézus Krisztus születését megelőző bűnbánati időszakban sajnos egyre kevesebb szó esik a böjtről, az önmegtartóztatásról, az imádságról, a lelki készületről, helyette az ajándékok, azok lázas kutatása kerül a középpontba.  Szent Paisziszosz atya azt tanítja, hogy ha már ajándékozunk, akkor azt jól tegyük. Tegyük a jót jól! „Két öröm létezik az ember számára, az egyik, amikor kap, a másik, amikor ad. Nem hasonlítható az adás öröme a szerzés öröméhez. Az ember, hogy megértse jó úton jár e lelkileg, meg kell vizsgálnia magában, hogy annak örül -e, amikor kap, vagy annak, amikor ad. Sajnálkozik, amikor adnia kell, és örül, amikor kap valakitől valamit. Ha jól dolgozik lelkében, akkor amikor jót tesz, sose emlékezik vissza rá, de sose felejeti el a legapróbb szívességet sem, amit vele tettek. Nem tudja lehunyni a szemét a hálája miatt még a legcsekélyebb jótéteményért sem, amit érte tettek. Lehet, hogy ő egy szőlőskertet ajándékozott oda valakinek és elfelejti, ha azonban ad valaki neki egy szőlőfürtöt, lehet abból, a kertből, amit előzőleg ő adott ajándékba, sose tudja elfelejteni a kapott jóságot. Vagyis a helyes lelki út, mikor elfeledi az ember a saját jó tetteit, de jól emlékszik azokra, akik jót tettek vele. Még egy egész templomot is adományozhat telkestől, de el kell felejteni, hogy mit tett. Mikor ebbe a lelki állapotba kerül az adományozó, akkor Isten embere lesz. Ha azonban a saját jótéteményeit nem feledi, felejteni fogja, azt, amit vele tettek és ez ellentétes azzal, amit Krisztus kér.  Már az is ellentétes a Krisztus akaratával, hogy te adtál nekem ennyit, és én ugyanannyit adok vissza. Ez inkább kereskedő szemlélet. Nem vagyunk zöldségesek, hogy méricskéljünk. Ebből pedig, az lehet, ha te nem adtál nekem semmit én sem adok neked semmit. Ez emberi igazságosság, de nem isteni.

Aki kap valamit, emberi örömöt érez, aki ad, az isteni örömben részesül. Az isteni boldogságot az adással érjük el. Például, ha valaki ad nekem egy könyvet, akkor ő lelkileg, istenileg örül, én pedig emberileg örülök. Amikor továbbadom a könyvet, én is istenileg fogok örvendezni, aki pedig kapja emberileg fog örülni. Ha még ő is továbbadja, meg a következő is, mindannyian megélik az igazi boldogságot. Látjátok, ugyanazzal a dologgal, mennyi ember örülhet, istenileg és emberileg is. Meg kell tanulni, hogy öröm adni. Ha valaki örömét leli az ajándékozásban, akkor helyes a lelkiállapota, szövetségben van Krisztussal, megkapja a Szentlélek kegyelmét. Amikor ad, nyújt valamit, az öröm, amit érez szent oxigénnel telített. Mikor örül, ha szerez és mások hoznak áldozatot érte az az öröm légszomjat okoz. Azokat az embereket, akik úgy adnak, hogy nem törődnek saját magukkal, azokat oltalmazza Krisztus. A legtöbb ember azonban annak örül, ha kap és így nélkülözik az isteni boldogságot, ezért olyan elgyötörtek. Krisztus meghatódik, ha jobban szeretjük embertársainak magunknál és eltölt bennünket a szent örvendezés. Látod, Ő nem korlátozódott le a szeresd felebarátodat, mint önmagadat törvénynél, hanem feláldozta magát minden emberért.”

Áldott Karácsonyt!

Miklós atya 

Napi evangélium

A melitinéi 33 vt., Lázár szé.
Kattintson ide az elolvasásához!

Eseménynaptár

Szent Szofronij"...Igen, én is úgy döntöttem, hogy az emberek közötti kapcsolatok rejtélye megoldatlan marad számomra életem végéig, egy olyan végig, amely már közeledik. Megerősödött bennem a tudat, hogy mindannyian, emberek, vakok vagyunk valamilyen mértékben. ...A mindannyiunkra jellemző vakság következtében kivétel nélkül mindannyian nem értjük, mikor bántunk meg másokat, mikor tesszük tönkre az életüket, mikor ítéljük meg őket aszerint a reakció szerint, amely talán saját cselekedeteink következménye volt.Tudjuk, hogy személyes lelkiismeretünk alapja a jó utáni vágy, a tökéletesség keresése, és a keresésünk helyességének bizonyossága által vezérelve gyógyíthatatlanul hajlamosak vagyunk igazolni magunkat. És ez mindannyiunk közös betegsége. Innen erednek a világban zajló megoldatlan konfliktusok. Megoldatlanok, mert mindenki azzal igazolja magát, hogy elutasítja a másik igazságosságát, aki előtte áll..." ...
View on Facebook (opens in a new tab)
Grúziai Szent GábrielHa akár csak egy embert is gyűlölsz, messze vagy a mennyek országától!Amikor kritizálsz valakit, aki elesett, az Urat kritizálod. Az Úr megaláz, az Úr felmagasztal.Az Úr előtt az emberek bűnei úgy halmozódnak, mint a tenger kavicsai. De nincs bűn, amely felülmúlná a bűnbánatot. Ha gyilkossal, prostituálttal vagy részegessel találkozol, ne vádold őt. Ők Isten teremtményei, akiknek a pórázát az Úr elengedte. Ezért arra hívattak, hogy maguktól, a bűnbánattal találják meg a helyes utat. De a te pórázodat az Úr tartja, és ha elengedi, rosszabb helyzetbe kerülsz, és elpusztulsz.És ha az Úr megengedi a bukást, te, aki az embert vádolod, magát Istent vádolod, aki megengedte, hogy ez az ember ilyen állapotba kerüljön. Ha ez az ember, aki vétkezett és te elítélted, éjszaka sírt és megbánta a hibáját, az Úr azt mondja: „Megbocsátottam neki! Láttad ezt?” ...
View on Facebook (opens in a new tab)
Lépcsős Szent JánosAki eldöntötte, hogy Isten szolgájaként éli életét, csak Istentől, az ő Urától fél. Míg aki nem féli Istent, gyakran még a saját árnyékától is fél. ...
View on Facebook (opens in a new tab)
Szent Porfiriosz atyaAz értelmi ima (a szív imája, Jézus ima) akkor jön létre, ha az ember kiérdemelte Isten kegyelmét. Nem szabad arra gondolni, hogy majd megtanulom, majd sikerül, majd elérem, mert ez önzéshez és büszkeséghez vezethet. Tapasztalat, vágyakozás szükséges, de belátás, figyelem és józanság is, hogy az ima tiszta és Istennek tetsző legyen. ...
View on Facebook (opens in a new tab)
Szent Kleopa atyaAz alázat, a béke és a szív szelídsége olyan szorosan összefonódnak egymással, hogy ahol az egyik megvan, ott biztosan a többi is megvan, mivel aki szelíd szívű, az alázatos is, és fordítva. ...
View on Facebook (opens in a new tab)