A Jézus Krisztus születését megelőző bűnbánati időszakban sajnos egyre kevesebb szó esik a böjtről, az önmegtartóztatásról, az imádságról, a lelki készületről, helyette az ajándékok, azok lázas kutatása kerül a középpontba. Szent Paisziszosz atya azt tanítja, hogy ha már ajándékozunk, akkor azt jól tegyük. Tegyük a jót jól! „Két öröm létezik az ember számára, az egyik, amikor kap, a másik, amikor ad. Nem hasonlítható az adás öröme a szerzés öröméhez. Az ember, hogy megértse jó úton jár e lelkileg, meg kell vizsgálnia magában, hogy annak örül -e, amikor kap, vagy annak, amikor ad. Sajnálkozik, amikor adnia kell, és örül, amikor kap valakitől valamit. Ha jól dolgozik lelkében, akkor amikor jót tesz, sose emlékezik vissza rá, de sose felejeti el a legapróbb szívességet sem, amit vele tettek. Nem tudja lehunyni a szemét a hálája miatt még a legcsekélyebb jótéteményért sem, amit érte tettek. Lehet, hogy ő egy szőlőskertet ajándékozott oda valakinek és elfelejti, ha azonban ad valaki neki egy szőlőfürtöt, lehet abból, a kertből, amit előzőleg ő adott ajándékba, sose tudja elfelejteni a kapott jóságot. Vagyis a helyes lelki út, mikor elfeledi az ember a saját jó tetteit, de jól emlékszik azokra, akik jót tettek vele. Még egy egész templomot is adományozhat telkestől, de el kell felejteni, hogy mit tett. Mikor ebbe a lelki állapotba kerül az adományozó, akkor Isten embere lesz. Ha azonban a saját jótéteményeit nem feledi, felejteni fogja, azt, amit vele tettek és ez ellentétes azzal, amit Krisztus kér. Már az is ellentétes a Krisztus akaratával, hogy te adtál nekem ennyit, és én ugyanannyit adok vissza. Ez inkább kereskedő szemlélet. Nem vagyunk zöldségesek, hogy méricskéljünk. Ebből pedig, az lehet, ha te nem adtál nekem semmit én sem adok neked semmit. Ez emberi igazságosság, de nem isteni.
Aki kap valamit, emberi örömöt érez, aki ad, az isteni örömben részesül. Az isteni boldogságot az adással érjük el. Például, ha valaki ad nekem egy könyvet, akkor ő lelkileg, istenileg örül, én pedig emberileg örülök. Amikor továbbadom a könyvet, én is istenileg fogok örvendezni, aki pedig kapja emberileg fog örülni. Ha még ő is továbbadja, meg a következő is, mindannyian megélik az igazi boldogságot. Látjátok, ugyanazzal a dologgal, mennyi ember örülhet, istenileg és emberileg is. Meg kell tanulni, hogy öröm adni. Ha valaki örömét leli az ajándékozásban, akkor helyes a lelkiállapota, szövetségben van Krisztussal, megkapja a Szentlélek kegyelmét. Amikor ad, nyújt valamit, az öröm, amit érez szent oxigénnel telített. Mikor örül, ha szerez és mások hoznak áldozatot érte az az öröm légszomjat okoz. Azokat az embereket, akik úgy adnak, hogy nem törődnek saját magukkal, azokat oltalmazza Krisztus. A legtöbb ember azonban annak örül, ha kap és így nélkülözik az isteni boldogságot, ezért olyan elgyötörtek. Krisztus meghatódik, ha jobban szeretjük embertársainak magunknál és eltölt bennünket a szent örvendezés. Látod, Ő nem korlátozódott le a szeresd felebarátodat, mint önmagadat törvénynél, hanem feláldozta magát minden emberért.”
Áldott Karácsonyt!
Miklós atya