Szent Péter és Pál görögkatolikus templom

Bubrik Miklós parókus

Árkosy Viktor diakónus

Nagycsütörtök – a titkos vacsora emléke

Verssorok a lábmosásról:

Megmossa tanítványai lábát este az Isten,
akinek lába annak idején alkonyatkor az Édenkertben járt.

A titkos vacsoráról:

Kettős a vacsora: a törvény pászkavacsorája
és az új húsvét pászkája, Urunk teste és vére.

A haláltusa imájáról:

Imádság közben rémítő látvány és vércseppek
jelennek meg Krisztus arcán.
A halál elkerülését kérve téveszti meg ő az ellenséget.

Az árulásról

Mi szükség van kardra, dorongokra és a népámítókra?
Hiszen ő már halálra kész a világ megváltásáért!

Mivel a zsidóknak pénteken kellett föláldozniuk a húsvéti bárányt, úgy volt rendjén való, hogy a megvalósulás az előképnek megfelelő legyen, vagyis hogy a mi pászkánk, Krisztus is ezen a napon áldozza fel magát. Ezért a szentatyák véleménye szerint a mi Urunk Jézus Krisztus elővételezve végezte el tanítványaival már csütörtök este a pászka-vacsorát. A zsidók ugyanis ezt az estét már egy napnak tekintik az egész péntekkel, mert ezt hívják nüklhémeronnak: egyik napnyugtától a másikig. Ezért tartotta meg tanítványaival együtt akkor a törvény szerinti pászkát, amint többen – s köztük Aranyszájú Szent János is – vélekednek. Először is állva kezdték azt, felövezve, saruval a lábukon és bottal a kezükben, s a többi törvény szerinti előírást is betartva, nehogy törvényszegőknek tarthassák őket. Ezt a vacsorát Nagy Szent Atanáz véleménye szerint Zebedeus készítette el, aki a vizeskorsót vitte a fején – bár ezzel kapcsolatban másoknak más véleményük is van. Miután pedig az Úr a még tökéletesebb húsvét titkát is föltárta tanítványai előtt, este a felső teremben a számunkra elrendelt pászka titkát is átadta nekik. „Este vacsorához telepedett a tizenkettővel” – így számol be erről az evangélium. Látható, hogy ez nem a törvény szerint előírt pászka volt: hiszen olyan vacsoráról van itt szó, amelyhez rendesen letelepedtek, aztán meg rendes kenyérről és italról, míg az előbb tűzön sült, kovásztalan eledelek voltak. De még – Aranyszájú Szent János szerint – mielőtt ehhez hozzákezdtek volna, akkor kelt föl ő a vacsorától, levetette felsőruháját, és vizet öntött a mosdótálba.

Mindezt egymaga tette, egyrészt Júdás megfeddésére, másrészt pedig hogy a többi tanítványát óva intse a hatalomvágytól, amint ezt a lábmosás után kifejezetten el is mondta nekik: „Aki első akar lenni, legyen olyan mint a legutolsó”, s ebben önmagát állította példaként eléjük. Úgy tűnik, hogy elsőként az arcátlanul előreült Júdás lábát mosta meg, és legvégül jutott el Péterhez. Mivel viszont ő a többieknél buzgóbb volt, eleinte akadékoskodott a Mesterrel szemben, de aztán mégis megengedte azt. Miután tehát az Úr megmosta lábukat és példát mutatott nekik a megalázkodás általi felmagasztalásra, újra fölvette köntösét, és helyet foglalva arra oktatta őket, hogy szeressék egymást, és ne az első hely megszerzésére törekedjenek. Míg azok még ettek, ő szót ejtett az elárultatásáról is. S miután erre a szavára tanítványai nagy zavarba jöttek, csak Jánosnak csöndben mondta meg Jézus: „Akinek a bemártott falatot adom, az árul el engem.” Mert ha Péter is megtudta volna ezt, akkor ő, aki a többieknél hevesebb természetű volt, kezet is emelt volna Júdásra. Aztán újra mondta: „Aki velem együtt kezét a tálba nyújtja”. Tehát mindkettő így hangozhatott el. Aztán egy kis idő elmúltával fogta a kenyeret, s azt mondta: „Vegyétek, egyétek!”, majd pedig hasonlóképpen a kelyhet is, ezt mondva: „Igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem, az új szövetségé. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Akkor ezt téve ő maga is evett és ivott velük. Megjegyzendő egyébként, hogy rendes kenyeret nevezett saját testének, nem pedig kovásztalant. Ezért szégyellhetnék magukat azok, akik még kovásztalant hoznak áldozatul. A falat után pedig Júdásba beleszállt a sátán. Eddig csak megkísértette, de most már teljesen beleköltözött. Ő tehát az evangélium szerint elment tanácskozni a főpapsághoz, hogy harminc ezüstért átadja nekik őt.

A tanítványok pedig a vacsora után fölmentek az Olajfák hegyére, a Getszemáninak nevezett helyre. Később Jézus azt mondta nekik: „Ma éjjel mindnyájan megbotránkoztok bennem”. Péter azonban azt mondta: „Ha mindenki így is tesz, én akkor sem tagadlak meg téged!” Sötét volt még, késő éjszaka. S Jézus így felelt neki: „Mielőtt a kakas kétszer szól, te háromszor tagadsz meg engem”. S valóban, az elhurcoltatás során a kakas nem is csak egyszer, hanem kétszer, sőt háromszor is szólt. S valóban, ez így is történt, mert Pétert nagy félelem töltötte el, s Isten így mutatta be a természetének gyöngeségét, és – mivel őrá bízza aztán az egész földkerekséget – azt is elvárja tőle, hogy annak ugyanilyen gyönge természetét belátva irgalmas legyen a bűnösök iránt. Péter háromszoros tagadása az egész emberiség bűneit képviselte Isten irányában. Először is azt, hogy Ádám megszegte a parancsot. Aztán az írott törvény megszegését. Harmadszorra pedig magát a megtestesült Ige törvényét jelképezte. Mindezt később az Üdvözítő az ő háromszoros bűnbánata során orvosolta, amikor háromszor is megkérdezte tőle: „Péter, szeretsz-e engem?” Ezután pedig azt mondta tanítványainak, emberségét mutatva meg, hiszen a halál mindenki számára félelmetes: „Szomorú a lelkem mindhalálig”, s mintegy kőhajításnyira eltávozva tőlük, leborulva imádkozott, s háromszor is így szólt: „Atyám, ha el nem kerülhet engem ez a kehely anélkül, hogy meg ne igyam, legyen meg a te akaratod!” Majd ismét: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el engem ez a kehely…” Ezt egyrészt emberi módon mondta, de másrészt ezzel jól megkerülte a sátánt, amely őt halálfélelemmel küzdő embernek nézte, s így nem akadályozta meg a kereszthalál titkát.

Amikor pedig visszament tanítványaihoz, álomba merülve találta őket. Ezért Péterhez fordulva így szólt: „Egy órát sem tudtatok virrasztani velem?” Vagy más szóval: te, aki azt ígérted, hogy mindhalálig küzdesz majd értem, ilyen könnyen elaludtál a többiekkel? Aztán átkelt a Kedron patak túloldalára, ahol egy kert volt, s ott maradt tanítványaival együtt. Mivel egyébként is gyakran járt oda, Júdás is ismerte ezt a helyet. Katonákat vitt tehát magával, s míg a csőcselék követte őt, ő odament Jézushoz, hogy a megegyezés szerint megcsókolja őt. Ebben azért is állapodott meg velük, mert már többször megtörtént, hogy amikor Jézust éppen elfogták, ő láthatatlanul áthaladt közöttük. Itt viszont Jézus jött feléjük ezt kérdezve: „Kit kerestek?” Azok pedig még nem ismerték föl. Nem volt teljesen sötét, hiszen az evangélium szerint fáklyák égtek. Mindenesetre azok a félelemtől elesve meghátráltak. Utána azonban újra előrenyomultak, s ő maga adott nekik választ. Miután pedig Júdás megtette azt, amiben megállapodtak, Krisztus így szólt: „Barátom, miért jöttél?” Vagyis: „Amiért jöttél, Júdás, annak most van az ideje!” Aztán újra csak megszólalt: „Mint egy gonosztevőhöz, úgy jöttetek ki hozzám kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok!” Azért jöttek egyébként éjnek idején, nehogy valami zavargás támadjon a tömegben. Akkor a rendkívül heves természetű Péter kihúzta kardját – mert a vacsora óta már ezzel volt fölszerelkezve –, s a főpap Malkusz nevű szolgájára rácsapva levágta annak jobb fülét. Ez arra is utalt, hogy a főpap nem helyesen hallgatta és tanította a törvényt. Krisztus viszont szemrehányást tesz Péternek azzal, hogy nem helyes a lelki ember tanítását hallgatóknak kardot használniuk. Malkusznak pedig meggyógyította a fülét.

Akik pedig elfogták Jézust, megbilincselve vitték őt Annás főpap udvarába, aki Kaifás apósa volt. Ott már a Jézus ellen ármánykodó farizeusok és írástudók mindnyájan egybegyűltek. Itt történik meg Péter tagadása a szolgálólány kérdései folytán. S mivel már elmúlóban volt az éjszaka, a kakas háromszor is megszólalt. Neki pedig eszébe jutott minden, és keservesen sírva fakadt. Hajnaltájban Krisztust Annástól Kaifás főpaphoz vitték, ahol az arcára köpdöstek, s hamis tanúkat szólaltattak meg ellene. Napkeltekor pedig Kaifás Pilátushoz küldeti át őt. Akik viszont átvitték, az Írás szerint nem mentek be a tanácsházba, hogy tisztátalanná ne váljanak, s hogy megehessék a pászka vacsorát. Némelyek, így például Aranyszájú Szent János szerint a főpapok és farizeusok cselekedtek a törvénnyel ellenkező módon akkor, amikor megváltoztatták a húsvétot, mert nekik azt már akkor éjszaka kellett volna ezt megtartaniuk, de Jézus megölése miatt áttették azt. Azt, hogy akkor kellett volna megenniük, ezt maga Jézus tette nyilvánvalóvá azzal a vacsorával, amelyet éjszakára elfogyasztott, hogy annak végeztével avasson be titokzatos módon a titokba. Mert az igazságot is a törvény előképe szerint kellett valóra váltani. János szerint ugyanis ez „a húsvét előtti estén”, csütörtökön és az azt követő éjjel történt. Mi is ezért ünnepeljük így, megemlékezve ezekről a félelmetes és kimondhatatlan dolgokról.

A te kimondhatatlan könyörületességeddel, Krisztus Istenünk, irgalmazz nekünk! Amen.

Napi evangélium

Pafnutiosz fszvt., János szé.
Kattintson ide az elolvasásához!

Eseménynaptár

This message is only visible to admins.
Problem displaying Facebook posts. Backup cache in use.
PPCA Error: Due to Facebook API changes it is no longer possible to display a feed from a Facebook Page you are not an admin of. The Facebook feed below is not using a valid Access Token for this Facebook page and so has stopped updating.