„És tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük őt, aki igaz; és mi benne vagyunk, aki igaz, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. Gyermekeim, tartsátok magatokat távol a bálványoktól. Ámen”. (1Jn 5, 20-21)
Ez a 20. vers foglalja össze a szent teológus egész evangéliumát és egész teológiáját: „eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk”, hogy felismerjük őt, mint az igaz Istent. És erőt adott nekünk, hogy az övéi legyünk és benne lakozzunk. Hogy egész lényünkkel benne legyünk, az igaz Istenben, és így általa az örök életben, hiszen ő az igaz Isten és az örök élet is.
A „Hol vagytok?” kérdésre az igazi keresztények számára a helyes válasz: „Jézus Krisztusban vagyunk”. Még ha a világban élünk is, amely ‘teljesen a gonoszságban él’, Jézus Krisztusban vagyunk: az igaz Istenben és az örök életben. Ha az igaz Isten nem adna nekünk értelmet, nem ismernénk fel az igazi Istent, és örökre istentelenek maradnánk. Mert mint Isten és mint ember, csak Krisztus az igaz Isten. Akik ezt nem ismerik fel és nem vallják meg, azok istentelenek, mert nem ismerik az igaz Istent. Ugyanez a helyzet, ha az emberek valaki vagy valami mást tekintenek Istennek. Ismét istentelenek, mert nem ismerik fel az Úr Jézus Krisztust, mint az egyetlen igaz Istent. És azt, hogy ő a mi igaz Istenünk bizonyítja az a tény, hogy nemcsak örök élete van, hanem ő maga az örök élet, amelyet mindazoknak ad, akik hisznek benne.
Ebből tudjuk, hogy ő az igaz Isten, aki maga az örök élet, amelyet minden követőjének adományoz.
Ez a legbiztosabb módszer arra, hogy megkülönböztessük az igaz Istent a hamis istenektől. Minden isten hamis, ha nem tudja biztosítani és átadni nekünk az örök életet. Ez pedig senki számára nem lehetséges, aki nem képes legyőzni a halált.
Egyedül Jézus volt képes legyőzni a halált a feltámadása által. Ezért ő az igazi Isten és az örök élet. Az összes többi hamis isten. Krisztuson kívül más istent elismerni, vallani vagy hirdetni egyszerűen istentelenség és bálványimádás.
Minden bálványimádás valójában istentelenség, mivel a tiszteletük istentelenség. Minden a bálványimádáshoz tartozik: a legdurvább fetisizmustól a legfinomabb szimbolizmusig. A bálványimádás nemcsak a hamis istenek tisztelete, hanem a kövek, fák, állatok, bolygók, szobrok, de az emberek, hősök, zsenik és találmányok, eszmék, szenvedélyek, kultúra, civilizáció, tudomány és filozófia, művészet vagy bármi más, amit az igaz Isten és Úr Jézus Krisztus helyébe akarunk állítani.
Ezért fejezi be a szent teológus a levelét a következő szavakkal: „Gyermekeim, tartsátok magatokat távol a bálványoktól”: Maradjatok távol a bálványimádástól és meneküljetek az istentelenségtől. Ámen.