A keresztényeknek az Úr parancsa szerint kötelességük szentté és tökéletessé válni. A tökéletesség és a szentség először mélyen bevésődik a keresztény ember lelkébe, és onnan kiindulva a gondolataiba, a vágyaiba, a szavaiba, a cselekedeteibe is beleivódik. Így Isten kegyelme, amely a lélekben van, kiárad az egész külső jellemre.
A kereszténynek mindenkivel kedvesnek kell lennie. Szavaiból és tetteiből ki kell áradnia a lelkében lakozó Szentlélek kegyelmének, hogy keresztény mivoltáról tanúságot tegyen, és Isten nevét dicsőítse. Akit szavakban mérnek meg, azt a tettekben is megmérik. Aki megvizsgálja a szavakat, amelyeket mond, megvizsgálja a tetteket, amelyeket végrehajt, és soha nem fogja túllépni a jó és erényes magatartás határait. A keresztény ember jóságos szavait finomság és szelídség jellemzi. Ezek azok, amelyek szeretetet szülnek, békét és örömet hoznak. A trágárság ezzel szemben gyűlöletet, ellenségeskedést, bánatot, veszekedést, lázadást és háborúkat szül. Legyünk tehát mindig jóságosak. Soha ne jöjjenek ajkunkról gonosz szavak, olyan szavak, amelyeket nem ízesít Isten kegyelme, hanem mindig csak kegyelemteljes szavak, jóságos szavak, olyan szavak, amelyek Krisztusban való nemességünkről és lelki műveltségünkről tanúskodnak.
Szent Nektáriosz atya tanítása
