Akkor van bennünk Isten békéje, ha a lelkünk meg van győződve arról, hogy Isten valóban
a mi Atyánk, aki irányítja a teremtést, és ennek a mindenható Istennek a gyermekei vagyunk, aki
fenntartja a teremtést, ezért nem vagyunk veszélyben és nem kell félnünk semmitől. Amikor
békében vagyunk Istennel, békében vagyunk más emberekkel is. Nem tekintünk másokra többé
ellenségként, hanem testvérként, Isten teremtményeként tekintünk rá. Ha Isten emberei vagyunk
számunkra minden ember „nagyon jó”, ahogyan a Teremtő Isten megalkotta őket. Ha Isten népe
vagyunk a szívünk nem tud rosszat gondolni, és rosszat mondani, mert a gonosz nem létezik
számunkra. Természetesen nem vagyunk naivak, egyszerűen nem fogadjuk el, hogy Isten
teremtménye, aki a jó Istenünk képmására teremtetett, gonosz lenne, és rosszat kívánna nekünk.
Ha Isten népe volnánk, akik biztosak Isten létezésében, nem félnénk semmitől és senkitől,
akkor Isten békéjének hihetetlen társadalmi következményei lennének, mert megszűnne az
irigység, a gyanakvás és a félelem. Ha Isten békéje élne bennünk, mi oka ne lenne annak, hogy ne
legyünk egységesek egymás iránti szeretetben, a családban és a mindennapokban? De ha nem
vagyunk Isten népe és Isten békéje hiányzik a lelkünkből, akkor féltékenyek vagyunk és félünk
egymástól, és gyanakvással fordulunk egymás felé, és az irigység szellemében működünk. Nyomás
alatt vagyunk a bennünk lakozó gonoszságtól, mert Isten kegyelmének híján nem emelkedünk fel
a gonoszság mindent maga alá gyűrni akaró erején. Természetesen nem csak a testvéreinktől és
más emberektől félünk, hanem a környezetünktől is, mindenhol veszélyben érezzük magunkat,
mert nem érzünk békét a lelkünkben.
A béke forrása Istenben van, amely átterjed a környezetünkbe. Bárhol is éljenek Isten
emberei, barátokká válhatnak a teremtett világgal, és békében élhetnek vele. Sok szent élt együtt
vadállatokkal. Szent Gerasimosz a Jordán folyónál egy oroszlánnal, Szent Paisios, Szárovi Szent
Szerafim pedig vadállatokkal élt békében, ahogy nagyon sok más szentéletű ember is, mert
békében éltek Istennel. Szent Paisiosz, Hészükhaszta Szent József egy szakadék felett éltek,
félelmetes helyen, akárcsak a Szent hegy nagyon sok remetéje. Nem érzetek ott félelmet,
mert minden olyan ismerős és szép volt körülöttük, hogy úgy érezték, mintha a világ
legkellemesebb, legbiztonságosabb helyén élnének. Ma élhetünk egy kényelmes városban sok más
emberrel együtt, és mégis félünk, mert elvesztettük Isten békéjét, környezetünk számunkra már
nem biztonságos, mert nem érzünk békét a lelkünkben.
Isten békéje, az egész életünkre kihat, konkrét, valós és abszolút, amit az Egyház ad. De
hogyan történik ez a gyakorlatban? Megtapasztalhatják-e Isten békéjét és ajándékait az emberek,
akik a világban élik mindennapjaikat, sok problémával és veszéllyel együtt, vagy ez a béke csak egy
kis csoport kiváltsága?
Krisztus mindenkit magához hívott, és felajánlotta magát mindannyiunknak, az Egyházban.
Az Egyház, az Anya, mi pedig a gyermekei vagyunk, akiket Isten felruházott és gazdagított
kegyelmével, amelyeket megtestesülésével és a Szentlélek leszállásával ajándékozott nekünk, ezért
részesedhetünk Isten békéjében. Ily módon válik valósággá a Megtestesülés estéjén az angyalok
himnusza: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön az embereknek”. Krisztus nem
tömegnek tekinti az embereket, hanem minden embert egyedinek lát, mindegyikünket külön-külön
gyógyít. Nem akar minket egyformává tenni, szabadságunk garantálása és tisztelete mellett Isten
békéje mindannyiunkban egyénileg valósul meg, és személyes utat biztosít számunkra a
Krisztussal való találkozáshoz. Maguk a szentek mutatták meg nekünk, hogy ez a béke létezik a
földön, amikor szívünket megnyitjuk az isteni kegyelem előtt. Isten békéje mindannyiunk számára
elérhető, gyönyörködhetünk benne: „Jöjj és lásd!” – mondja Krisztus az apostoloknak és minden
embernek. Ízleljetek és lássátok, hogy milyen jó az Úr. Az Egyház mindig teljes bizonyossággal és
tekintéllyel beszélt erről, mert ezt a tapasztalatot tartotta a kezében, és a Szentségek által kínálja
minden ember számára.
Isten megmentette az egész emberi személyt és súlyos tévedés, ha azt gondoljuk, hogy
létezhet olyan körülmény, amelyben nem tud megmenteni minket, vagy hogy valaha is lehetséges
olyan körülmény, hogy saját gonoszságunk és más hatalmas erők gonoszsága és ereje
megzavarhatja Őt, vagy akadályozhatja munkáját és gondviselését. A győzelem Istené! Jézus
Krisztus győz! A mi hitünk alapja az a győzelem, amely legyőzte a világot. Krisztus legyőzte a világot,
a félelmet és a szorongást, és önmagát adta nekünk igazi békénkként. Boldogok és békések
lehetünk, senkitől és semmitől sem félve, csak járjuk Krisztust követő utunkat, szívünkben
hordozva ezt a mély békét, amelyről az angyalok énekeltek, és amelyet minden Szentéletű átélt, és
amit Egyházunk a mai napig drága kincsként őriz és ad át nekünk!
