Szent Fotini, Krisztus kortársa, akit János evangéliumából ismerünk. Szamariai születésű volt, és Szikár városában erkölcstelen életet élt, ami miatt polgártársai megbélyegezték őt. Az Evangélium tanúsága szerint Krisztus tanító körútján átment Szikáron, és megállt Jákob kútjánál, hogy vizet igyon. Ott találkozott, az akkor még értetlen asszonnyal, akit megkért, hogy adjon neki vizet. Így Jézusnak alkalma nyílt arra, hogy beszélgetést kezdeményezzen vele. Ő Istenként tudta, hogy ennek az asszonynak fogékony a lelke arra, hogy szavai gyümölcsöt teremjenek benne és így az evangélium hirdetőjévé váljon. Ezért felfedte előtte a mély igazságokat, amelyekhez még a tanítványai sem voltak elég érettek, hogy meghallgassák és megértsék. Kinyilatkoztatta neki Magát, mint a várva várt Messiást és, hogy vele együtt eljött az új messiási korszak. Először felfedte előtte Isten szellemi természetét, valamint lelki és igaz imádatát, és azt is, hogy miként érkezett el a világ akkori vallásos felfogásának vége, legyenek azok zsidók, szamaritánusok vagy más nemzethez tartozók nézetei. Elérkezett a várva várt idő, amikor Istent „lélekben és igazságban” fogják imádni (Jn 4,23).
Ez a nő bűnös volt, váltogatta a férfi partnereit, ezért kellett visszavonult életet élnie, de ez nem akadályozta meg Krisztust abban, hogy beszéljen vele, és feltárja előtte az üdvösség titkait. Nem ő volt az egyetlen bűnös a világon, mert „mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét” (Róm 3,23). Krisztus nem azért jött a világba, hogy igazakat keressen, hanem a bűnösöket, hogy megtérésre hívja őket (Lk 5,31). Ezért kereste a kapcsolatot a bűnösökkel, prostituáltakkal és vámszedőkkel, ami erősen megbotránkoztatta a moralista zsidókat (Lk 7,34). A probléma már nem maga a bűn, hanem a bűnbánat megléte vagy annak hiánya. Krisztus bűnbánatot, megtérést és a bűnök bocsánatát hirdette, és erre a kereszthordozásra hívta a megtérőket, nem az „erkölcsös” farizeusok követésére, mint ahogy az a zsidó társadalomban elvárás volt. Szavai a bűnbánókat érintik meg, a vámszedőket, prostituáltakat, rablókat és más bűnösöket.
A Krisztussal folytatott beszélgetés után Szent Fotini hitt benne, aki elhívta polgártársait, hogy jöjjenek ki hozzá a város szélére. Krisztus két napig maradt Szikárban, és átadta nekik az Igét és áldását.
Fotinit az apostolok Pünkösd napján keresztelték meg, két fiával és öt nővérével együtt. Fiaival és nővéreivel Szíriában, Föníciában, Palesztinában, Egyiptomban, Karthágóban és végül Rómában hirdette Krisztus igéjét. Ez a nagy apostoli tevékenység az oka annak, hogy egyházunk társapostolnak nevezi őt.
Hosszú éveken keresztül buzgón hirdette Krisztus evangéliumát minden olyan helyen, ahová az Isten kegyelme rendelte őt. Végül az észak-afrikai Kártágóban telepedett le. Mindig vele voltak nővérei (Anatoli, Fotia, Foti, Paraskevi, Kiriaki és kisebbik fia, Jószisz. Idősebb fia, Viktor a római hadsereg százados katonája volt. Néró császár nem tudta, hogy Viktor keresztény, és megbízta őt a keresztények üldözésével. Viktor megtagadta a kapott parancs végrehajtását. Viktor barátja Szebasztián herceg, a provincia vezetőjének fia, megpróbálta rábírni a hitehagyásra, de Jézus Krisztus kegyelméből és látva barátja állhatatosságát ő maga is keresztény lett. Néró értesült ezekről az eseményekről, és Rómába vitette Viktort, – aki időközben felvette a keresztény Fotinus nevet – Szebasztiánt, valamint Szent Fotinit nővéreivel és kisebbik fiával együtt.
Néró, hogy rávegye őket hitük megtagadására, megkínoztatta őket minden nap, a legkülönfélébb kínzó eszközöket használva. Szent Fotini és a többi vértanú egy pillanatra sem inogtak meg, és állandóan dicsőítették Jézus Krisztust. A szent vértanúk szörnyű megpróbáltatásai közben sok csoda történt. A kínzások után mindig meggyógyulva, sértetlenül vitték vissza őket hóhéraik a börtönbe. Látván kitartásukat és a csodákat, az emberek tömegesen tértek meg és keresztelkedtek meg. Néró végül mindegyiküket kivégeztette. Szent Fotinit két összekötözött fára feszítették, és úgy hasították ketté, a többieket lefejezték.
Emléküket a szamariai asszonyról elnevezett vasárnapon és február 26-án ünnepeljük.
Istennek szentjei könyörögjetek érettünk!