Szent Péter és Pál görögkatolikus templom

Bubrik Miklós parókus

Árkosy Viktor diakónus

Hogy visszatérítse az atyák szívét fiaikhoz s a fiúk szívét atyáikhoz (Mal 3,24a)

A Thesszalonikiben született Szent Cirill és Metód a szintén Thesszalonikiben született hadvezér, Leó gyermekei voltak. Konstantin 827 körül született, míg idősebb testvére, Mihály 815-ben. Öt másik testvérük is volt. Konstantin volt a legfiatalabb, és nagyon szorgalmasan tanult, már gyermekkorában olvasta Teológus Szent Gergely műveit, és írt egy himnuszt is a tiszteletére. Tehetségére felfigyelt az irodalomtudós Theoktisztosz, és a magnaurai iskolába küldte, ahol Matematikus Leó és Szent Fótiusz vezetésével alapvető filozófiai tanulmányokat folytatott. Tanulmányaiban kitűnt, és előbb a pátriárkátus főszolgabírójává, majd a magnaurai iskola filozófiaprofesszorává nevezték ki.

Mihály követte apjuk pályafutását, katona lett, és a Struma forrásvidékén, azaz a mai Bulgária és Szerbia határán vette át a parancsnokságot, ahol megismerkedhetett a szláv népekkel. Mindkét testvért sikeres karrierjük ellenére, hajtotta a lelki élet iránti buzgalom, szerzetesi hivatásuk volt. Hittek e hivatás mártírszolgálatában, vagyis abban, hogy felajánlják életüket Istennek, hogy más lelkek üdvözülhessenek.

A Kr. u. 9. század volt Bizánc nagy korszaka, a politikai és katonai hatalom virágzása, valamint a gazdaság, az irodalom és a művészetek fellendülése jellemzte. A keleti egyház az ikonrombolás vihara után újjáalakult, az ikonoklasztika problémája, hogy Isten isteni és emberi természete ábrázolható-e képileg, megoldódott, de a Nyugat és Kelet közötti egyházi, a Frank uralkodók és a Bizánci császárok politikai konfliktusaiból eredő szakadékok egyre mélyültek. Világi érdekek, a szellemi és politikai hatalomért folytatott versengés két párhuzamos világra, bizánci és frank világra osztotta az addig egységes keresztény világot. A különbségek már a Kr. u. 9. század közepén megmutatkoztak, amikor felmerült a nyugati szlávok Krisztusban való hitre térítésének kérdése. Ebbe a vitába keveredett bele a két thesszaloniki testvér.

Konstantin kezdetben missziós munkát végzett a török kazárok törzse körében, a nagy lehetőség azonban Kr. u. 862 nyarán jött el, amikor Konstantinápolyba érkezett Rastiszláv morvai uralkodó követsége, akinek birodalma Csehországtól a Dunáig terjedt. Rasztiszláv, püspököt és tanítót kért a császártól, hogy saját nyelvükön tanítsák népét az igaz hitre, hogy ők is Krisztushoz jussanak. Bár a latin misszionáriusok által sokan  megkereszteltettek, ezek az emberek mégis éppúgy nem ismerték a kereszténységet, mint a meg nem kereszteltek, mivel a latinok, hagyományaikhoz híven az evangéliumot latin nyelven ismertették meg velük és a misét is ezen a nyelven végezték, vagyis olyan nyelven, amelyet ők nem ismertek.

Mihály császár felkérte a filozófus Konstantint (Cirilt), hogy vállalja el ezt a küldetést a morvákhoz. Konstantin azzal a feltétellel fogadta el a feladatot, hogyha morva nyelven írást készíthet. Alapos tanulmányozás után elkészítette az úgynevezett glagolita (nem a cirill) ábécét, és elkezdte lefordítani az evangéliumot és a bizánci liturgiát, valamint más könyveket.

Kr. u. 863 tavaszán Konstantin magával vitte testvérét, Mihályt, aki Methódosz néven szerzetes lett, és megérkezett Rasztiszláv udvarába. Munkájuk három évig tartott. Fordításokat végeztek, bevezették az Egyház bizánci hagyományát Morvaországba, megnyitották az evangelizált nép kulturális horizontját, igazi felvilágosítókká váltak. Abból az elvből kiindulva, hogy minden népnek joga van ahhoz, hogy Istent az anyanyelvén imádja, a szent testvérek létrehozták a szláv írott nyelvet, lefordították a liturgikus könyveket erre a nyelvre, és a szláv nyelvet liturgikus nyelvvé tették. Eredeti műveket is írtak, és több tucat diák tanárai lettek, hogy a helyi egyházat diakónusokkal és papokkal lássák el, akik jól ismerik a liturgikus (ó)szláv nyelvet. Ez a ”beavatkozás” azonban felbosszantotta a frankokat és Rómát, akik elkezdték aláásni missziós munkájukat.

Helyzetük, valamint szerzetestársaiké is kérdésessé vált, amikor Konstantinápolyban II. Bazil vette át a hatalmat, aki pátriárkaként visszahelyezte Ignácot a konstantinápolyi trónra, és Bizáncot újra összekapcsolta a római egyházzal. Kr. u. 866-ra a bolgárok is újra összekapcsolódtak Rómával, így a misszióban lévő hierarchiának is fel kellett vennie kapcsolatot a latinokkal.

Kr. u. 868 elején Konstantin és Metód megérkeztek Rómába, a kazárok földjén mártírhalált halt misszionárius Kelemen szent ereklyéivel. Megpróbálták rendezni a latin misszionáriusokkal fennálló nézeteltéréseiket II. Andrián pápa előtt. A két testvér műveltsége és jámborsága ámulatba ejtette a római klérust. A pápa ünnepélyesen elismerte munkájukat, és igyekezett elhatárolni őket a konstantinápolyi patriachátustól. Andrián pápa átvette a misszionáriusoktól a szláv nyelvű könyveket, megáldotta őket, oltárra helyezte a Fatni nevű Mária-templomban, és Szent Liturgiát celebrált velük. Itt fontos hangsúlyozni a későbbiek miatt, hogy maga a pápa helyezte a szláv könyveket az oltárra, és Istennek ajánlotta fel azokat. Még két római egyház misszóójában lévő püspököt, Formosot és Godricot is utasította, hogy folytassák Szent Cirill és Metód tanítványainak, a szlávok leendő papságának anyanyelvükön történő felszentelését. Majd engedélyt adtak ezeknek az újonnan felszentelt papoknak, hogy az Isteni Szent Liturgiát szláv nyelven celebrálják a Szent Péter, Szent Petronilla és Szent András templomokban. A pápa elítélte azokat püspököket, akik ellenezték a szláv nyelv liturgikus használatát.

A liturgikus ünnep csúcspontja pedig Pál apostolhoz, a pogányok apostolához kötődött. A szláv papság és tanítványaik éjszaka Szent Liturgiát végeztek a pogányok nagy tanítójának, Szent Pálnak a sírja felett, amelyen Arszéniosz püspök, a pápa hét tanácsadó püspökének egyike, és Anasztáziosz pápai könyvtáros is jelen volt. Ez a cselekedet szimbolikus volt, mert összekapcsolta és párhuzamba állította Szent Cirill és Metód munkáját Pál apostol missziós munkájával. Meg kell jegyezni, hogy Szent Pál apostol temploma a városfalakon kívül állt, ezért oda menni és szláv nyelven Liturgiát végezni, ráadásul az apostol sírjánál, a nyugati egyházban nem volt hagyománya. Ez a Szent Liturgia a szláv nyelvnek, liturgikus nyelvként való ünnepélyes elfogadása volt.

Rómában való tartózkodásuk alatt Konstantin súlyosan megbetegedett. Előre látta a halálát, és kérte, hogy szerzetesként halhasson meg. Szerzetessé nyírták, és a Kirillosz nevet kapta. Kr. u. 869. február 4-én békében aludt el a tüzes misszionárius, aki meggyújtotta a hit és a civilizáció fáklyáját a szláv világban. Metód Thesszalonikibe akarta vinni Szent Kirillosz földi maradványait, de Andrián pápa ezt nem engedte, és a Szent Kelemen-templomban temette el, ahol sírja ma is látható. Ezt követően Metódot a pápa Sirmium érsekévé szentelte, hogy Pannóniában telepedjen le, mellyel Róma ügyesen „kisajátította” a konstantinápolyi patriarchátus missziós munkáját, mely a későbbiekben sok feszültség forrásává vált.

Methód érseki missziós munkáját megnehezítették a latin és a bizánci püspökök ellentétei, az uralkodók és urak intrikái. Továbbra is nehezen fogadják el a liturgikus szláv nyelvet, a bizánci hagyományt, amely miatt felforgatónak bélyegzik és két és fél évre bebörtönzik egy fekete-erdei kolostorba, és csak Kr. u. 873-ban, VIII. János pápa szabadítja ki, és helyezi vissza püspöki méltóságba, úgy, hogy a szláv nyelvű istentisztelet továbbra is tiltott, és csak a prédikálás megengedett ezen a nyelven. Kr. u. 885-ben Morvaországban Metód átadja lelkét Istennek az ellenállás és az intrikák légkörében, de halála előtt kétszáz új misszionáriust készített fel, akik elözönlötték Kelet-Európát, terjesztve és megszilárdítva az ortodoxiát a szláv népekben.

Szent Metód gyászszertartásán számtalan ember gyűlt össze, gyertyákkal kísérték és gyászolták a jó tanítót és lelkipásztort. Férfiak és nők, fiatalok és idősek, gazdagok és szegények, szabadok és rabszolgák, özvegyek és árvák, külföldiek és ott élők, betegek és egészségesek, mind elkísérték őt, mert ő mindenkinek mindent adott, hogy megnyerje őket Krisztusnak

A két Szent életét a két nagy patriarchátus Róma és Konstantinápoly politika csatározásának idején élték, amikor mindkettő hatalom a maga számára próbált népeket, „támogatókat szerezni”, birodalmat építeni, és nem Krisztus országát szolgálni. Ezért a két Szent missziós törekvéseit, annak ellenére, hogy számos vallási és kulturális eredményt értek el, Bizáncban sem ismerték el, ahogy Róma is tiltotta a szláv nyelv használatát a latinnal szemben.  Bár a két Szent úgy dolgoztak az ortodoxia dicsőségéért, mint kevesen mások, a görög nyelvű ortodox egyházak csak lassan vették fel őket Isten kiválasztott szentjeinek listájára. Életükről és tevékenységükről csak szláv és latin forrásokból, valamint két ószláv életrajzból értesülünk.

 Életükkel és cselekedeteikkel méltó utánzóinak bizonyultak Pál apostolnak, folytatva az Ő missziós munkáját, az isteni apostolságot, az evangélium hirdetését, az isteni szándékot, ” aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.” (1Tim 2,4). Amelyet Szent Methód életrajzírója is megismétel, merthogy Methódot is Isten a maga idejében tanítónak emelt a szláv népeknek, akikkel eddig senki sem törődött.

Szent Metód, Pál apostolt utánozta abban is, hogy nem törődött a veszélyekkel, különösen utazásai és vándorlásai során. Ezért jegyzi meg életrajzírója, hogy Metódiosz minden utazása során sok olyan veszéllyel találkozott, amelyet a gonosz ellenség (az ördög) okozott. A sivatagokban rablók, a tengeren viharok, a folyókon halálos veszélyek fenyegették, és így teljesedett be benne az apostol szava: ” Sokszor voltam vándorúton. Veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt; veszélyben népem körében, veszélyben a pogányok között; veszélyben a városokban, veszélyben a pusztaságban; veszélyben a tengeren, veszélyben az áltestvérek közt. (2Kor 11,26), és az apostol által említett összes szenvedésben.  Hangsúlyoznunk kell, hogy semmi túlzás nincs ebben a megjegyzésben, ha figyelembe vesszük a Krímbe, Kazáriába környékére tett utazásait, a morvaországi utazásait, a Pannónián és Velencén keresztül Rómába vezető útját, a Pannóniába és Morvaországba való visszatérését, a frankok általi letartóztatását, a tárgyalását és elítélését, a két és fél éves börtönbüntetését, a szabadulását, az ellene irányuló rágalmakat, a Rómába és Konstantinápolyba való utazásait.

Szent Cirill és Metód könyörögjetek érettünk!

Legyen rajtunk az Isten áldása

Napi evangélium

Eseménynaptár

Vatopedi József atya Ha betartjuk az isteni parancsolatokat és pontosan teljesítjük az isteni akaratot, akkor elnyerjük az isteni ígéreteket, amely az Isten atyaságát és ezáltal az örök boldogságot jelenti. ... Mutass többetMutass kevesebbet
View on Facebook
Arizonai Szent Efrém Az Úr fegyelmez minket, hogy örök jutalmunk legyen. Amíg nincs gyakorlatunk, addig az Úr betegséget és megpróbáltatásokat ad nekünk, hogy általuk találjunk némi vigaszt, amikor majd megítéltetünk előtte. ... Mutass többetMutass kevesebbet
View on Facebook
Damaszkuszi Szent János Igazán áldott az, aki az erényt keresi és gyakorolja, és szorgalmasan vizsgálja, mi az erény. Ha azt akarod, hogy Isten uralkodjon rajtad, ne akarj vétkezni. Mert ha vétkezel, hogyan uralkodhatna rajtad Isten. ... Mutass többetMutass kevesebbet
View on Facebook
Velimirovitisz Szent Miklós A világot csak az tudja megjavítani, aki képes megjavítani magát. ... Mutass többetMutass kevesebbet
View on Facebook
Szír Szent IzsákSenki sem ismerheti meg gyengeségét, hacsak nem esik fizikai kísértésbe. Ilyenkor imádkozik, összetörik és megalázkodik. ... Mutass többetMutass kevesebbet
View on Facebook