Szent Péter és Pál görögkatolikus templom

Bubrik Miklós parókus

Árkosy Viktor diakónus

Óvodánk támogatására

Hogy visszatérítse az atyák szívét fiaikhoz s a fiúk szívét atyáikhoz (Mal 3,24a)

1975 augusztusában 75 libanoni munkás érkezett a monostorba, hogy önkéntesként segítsenek a monostor ciszternájának építésében. Tszalikisz Szent Jakab (Eviai Szent Dávid monostor igumenje 1975-1991, emlékünnepe november 22.) idejében sok munkás jött Libanonból, hogy a szülőföldjükről származó, Szent Dávidnak (+1589, emlékünnepe november 1.), aki Evián 1540-ben egy romos templom helyén monostort alapított, amelyet a halála után róla neveztek el, újjáépítsék. Sokan megfogadták, hogy vagy anyagi adományt, vagy kétkezi munkát ajánlanak fel honfitársuk monostorának újjáépítéséhez.

A 75 munkáson kívül, a monostorban még 15-en éltek. Szent Jakab atya koordinálta a munkát, de neki kellett gondoskodnia ezeknek a jó embereknek az élelmezéséről és elszállásolásáról is.

Abból gazdálkodott, amit a raktárban talált. Egyik nap elfogyott az étel. Pénze nem volt. Minden polcot, minden sarkot átkutatott és végül sikerült két és fél uncia manióka lisztet találnia, amiből egy kenyeret és egy proszforát tudtak sütni. Az öreg Eutimiosz atya a konyhás, odaadta neki az utolsó kenyeret, ami ugye nagyon kevés volt közel száz ember számára, akik egész nap dolgoztak.

Szent Jakabot nagyon megviselte, már majdnem sírt, hogy nem tud étel adni a keményen dolgozó embereknek. Fogott egy nagy fazekat, beletette a kenyeret, és mindent beletett, amit a monostorban talált, káposztát, fél karalábét, olajat és ezzel a fazékkal bement a templomba. Megállt Szent Dávid ikonja előtt, és így szólt hozzá: „Drága Szentem, ezek az emberek a kolostorodnak dolgoznak, fáradtan és éhesen térnek vissza, semmi mást nem tudok nekik enni adni, mint ami ebben a fazékban van”, és megmutatta a Szentnek a fazekat. „Kérlek, áldd meg ezeket az ételeket, hogy ehessenek és jóllakjanak!”

Az imádság után odaadta a fazekat Eutimiosz atyának, hogy csak ebben főzzön. Amikor elkészült az étel, fazekat feltették az asztalra és akárhányan szedtek belőle, az mindig tele volt, és nem fogyott el belőle az étel. Sokan látták ezt a csodát, köztük a jelenlegi apát, Cirill atya is, aki Szent Jakab elköltözése után lett a monostor igumenje. Amikor Szent Dávid csodáiról beszél mindig elmondja: „a szemünk láttára ismétlődött meg a kenyérszaporítás csodája”.

Szent Dávid és Tszalikisz Szent Jakab könyörögjetek érettünk!

Legyen rajtunk az Isten áldása!

SZENT DÁVID (1485-1589)

TSZALIKISZ SZENT JAKAB (1920-1991) 

Napi evangélium

Eseménynaptár

Aszkéta Szent MárkAki mértéktelen örömöket élvezett, százszoros bánattal és szívfájdalommal fog fizetni a sok örömért. ... Mutass többetMutass kevesebbet
View on Facebook
Szen PaiszioszA bántalmazottak Isten legkedvesebb gyermekei. Akik igazságtalanul szenvednek, azok Krisztust követik, mert Krisztus volt az, akit legjobban bántalmaztak ... Mutass többetMutass kevesebbet
View on Facebook
Sinai Szent NilusNe olyan eseményeket kívánj az életedben, amelyek jónak tűnnek, hanem olyanokat, amelyek Istennek tetszenek. Akkor gondtalan leszel, és imádságodban teljes hálával adózol Istennek. ... Mutass többetMutass kevesebbet
View on Facebook
Szent Teofán remeteHa egy cselekedet összhangban van az isteni parancsokkal, akkor az Úrnak tetsző. Nos, minden, az Úrnak tetsző cselekedet felbecsülhetetlen és örök értékkel bír, bármilyen egyszerűnek és jelentéktelennek is tűnik. ... Mutass többetMutass kevesebbet
View on Facebook
Szír Szent EfrémTestvéreim, a jelen idő a bűnbánat ideje. Boldog tehát az, aki egyáltalán nem esett az ellenség hálójába. Boldog számomra az is, aki beleesett a hálóiba, de sikerült elszakítania azokat, és elmenekülnie, amíg még ebben az életben van. Ő, még testben élve, képes volt elmenekülni a háborúból és megmenekülni, ahogy a hal kicsúszik a hálóból. Mert a hal, ha el is fogják, ha elszakítja a hálót és a mélybe rohan, amíg természetesen még a vízben van, és megmenekül. Ha azonban a szárazföldre húzzák, akkor már nem tud magán segíteni. Így vagyunk mi is. Amíg ebben az életben vagyunk, Istentől kaptuk az erőt és a hatalmat, hogy saját magunk törjük meg az ellenség akaratának láncait, a bűneink terhét a bűnbánattal ledobjuk, és megmenekülünk, elnyerve a mennyek országát. Ha azonban utolér minket az a rettenetes parancs, ha a lélek elválik a testtől, és a test a sírba kerül, akkor már nem tudunk magunkon segíteni – pontosan úgy, ahogyan a hallal is történik, amelyet kihúztak a vízből, és bezártak egy edénybe. Testvérem, ne mondd: „Ma vétkezem, holnap pedig bűnbánatot tartok”, mert nincs bizonyosságod. A holnap gondja az Úré. ... Mutass többetMutass kevesebbet
View on Facebook