Panaszkodsz a belső állapotod változékonyságára – néha jó, néha rossz? Ezen nem lehet segíteni.
Csak alázattal és nagylelkűséggel lehet elviselnünk őket, anélkül, hogy lelki küzdelmünk lankadna, anélkül, hogy elhanyagolnánk az isteni parancsolatok teljesítését.
Jön a jó lelki állapot, majd elmegy és jön egy rossz. Aztán az is elmegy. Váltakozásuk állandó és elkerülhetetlen. Mindössze annyit tehetsz és kell tenned, hogy mindig a jót kívánd és keresd. Ha soha nem szembesülnénk semmilyen nehézséggel, akkor lelki hibernációba esnénk.
A lelki átmenetek mindenkivel megtörténnek, nincs más választásod, mint nyugodtan elviselni őket, Isten kezében hagyva magad. Ne törődj semmi mással, csak ezzel: mindig az Úrral lenni. Bármi történjék is veled, keress menedéket Nála. Nála fedd fel a lelked, Nála tedd le terheidet, Nála mondd el fájdalmadat… és imádkozz, kérve Őt, hogy szabadítson meg a kísértésektől és a nyomorúságoktól, ha ez az Ő akarata.
A lelki eufória és jólét, a felüdülés és vigasztalás nem mindig jelzik a jó lelki állapotot, amelynek három másik lényeges jellemzője is van:
a) buzgóság Isten tetszése iránt,
b) alázatos elme és megtört szív,
c) átadás az isteni akaratnak.
Megvannak-e benned ezek a dolgok? Ha igen, akkor jó úton jársz.
Az istenfélő élet lelki vigaszai
Sajnálod, mert nagyon gyorsan elvesztetted azt a vigasztaló belső állapotot, amelyben az isteni áldozás után voltál. De tudnod kell, hogy a lelki vigasztalás, bármilyen formában is látogat el hozzánk – mint végtelen lelki béke, mint leírhatatlan öröm, mint szent lelkesedés, mint édes áhítat vagy bármi más – nem a legfontosabb dolog az isteni életben. Elsődleges törekvésünk és fő gondunk nem a vigasztalások, hanem önmagunk határozott és erőteljes megtartása kívül, belül a jó, az Úrnak tetsző állapotban. Minden vigaszt Isten „csaliként”, kihívásként és buzdításként ad.
Ez az, ami után törekedni fogsz! Ezért, amikor megfosztanak minket tőle, nem szabad kétségbeesnünk, hanem nagyobb elszántsággal, állhatatossággal és kitartással kell küzdenünk „a hit jó harcát” (1Tim 6,12).
A lelki örömök nem mindig hasznosak
Szeretsz elmerülni a lelki örömökben, mindig elégedettséget és örömöt érzel amikor imádkozol és az Úrral közösségben vagy? Ez igazából lehetetlen és haszontalan. Lehetetlen, mert a lelki kikapcsolódás minden formája nem a mi igaz erőfeszítéseink gyümölcse, hanem Isten kegyelmének ajándéka. Ajándék, amelyet bárkinek, bármikor és addig kínál, ameddig Ő akarja. Lehetetlen azért is, mert amíg szenvedélyek élnek és munkálkodnak bennünk, addig semmilyen lelki rezgés nem maradhat állandó a lélekben.
Emellett az ilyen örömök mértéktelen és értelmetlen hajszolása, mint már mondtam, szintén haszontalan, mert szellemi bénuláshoz és elpuhuláshoz vezet. Csak az Úrnak tetsző módon kellene küzdenünk, irgalommal és bátorsággal, buzgalommal és önuralommal, alázattal és megtörtséggel. Isten számára két érzésnek kell uralkodnia a szívünkben: Az angyalok félelemmel és reszketéssel állnak előtte… Keressétek, ismétlem, buzgósággal, lelki éberséggel, alázatos lélekkel…
Szent Teofán könyörögj értünk!
Legyen rajtunk az Isten áldása!
SZENT TEOFÁN REMETE (1815-1894)
A lélek útja (”Ο δρόμος της ζωής”, εκδ. Ι.Μ. Παρακλήτου)