A te születésed, Istenszülő Szűz, / örömet hirdetett az egész világnak, / mert belőled tündöklött fel az igazság napja, Krisztus Istenünk, / ki eltörölvén az átkot, áldást hozott ránk, / és meghiúsítván a halált, /’ örök életet ajándékozott nekünk. (4. hangú tropár)
A Legszentebb Istenszülő központi helyet foglal el az istentiszteletben. Az Istenszülő ünnepei az egyházi év keretét jelentik, az Istenszülő születésének ünnepével kezdődik, és az Istenszülő Szent Övének felhelyezésének ünnepével ér véget.
A mai nap lelki örömre és örvendezésre ad okot, kedves testvéreim és atyáim, mert ma ünnepeljük az örökké szűz és Istent hordozó Mária születését, a legillatosabb virágot, aki „Isaj gyökeréből” fakadt. Az „egyetemes örvendezés születésnapját” ünnepeljük, amely Krétai Szent András szerint „az összes ünnep kezdete és Krisztus misztériumának előjátéka”. A születés, amely az újjászületés, az újjáépítés és minden dolog megújulása lett. Ma megszületik, aki emberi értelemmel felfoghatatlan módon megszüli az időtlen és örökkévaló Istent, az Igét, a világ Teremtőjét és Megváltóját.
Az Ószövetségben sok olyan rész található, amelyek előképei az Istenszülőnek, az Őt ábrázoló „előképek” az ószövetségi embert felkészítik a megtestesült Megváltó Isten elfogadására. Az Istenszülő Mózes látomásában az égő bokor, az Isten által írt táblák és a Törvény sátora, a mennyei manna, az aranypecsét, a lámpa és az oltár, Áron virágzó vesszeje, Jákob álmában látott létra, Gedeon gyapjúja, Dániel vágatlan hegye, a tüzes kemence, mely tüzével hűtötte a három Szent Ifjút, valamint a Szentek Szentje a tanúságtétel sátrában. Az Istenszülő a határvonal az Ó- és az Újszövetség között. Az Ószövetség számára a próféták üzenete volt, az igazak reménysége; míg az Újszövetségben az angyalok édessége, az apostolok dicsősége, a mártírok bátorsága, a tiszteletreméltó szépség, az emberiség dicsekvése, ezért „minden nemzedék” dicsőíti őt.
Az egész teremtés a születésére várt. A mi Istenszülőnk a „teremtés gyümölcse” Kabaszilasz Szent Miklós szerint, ő az a mérce, amelyet az egész teremtésnek el kell érnie. Ahogy a fa a gyümölcséért létezik, ugyanúgy a teremtés a Szűzért és a Szűz Krisztusért. Az atyák hangsúlyozzák, hogy nemcsak az emberek, hanem az ég és a föld is, minden látható és láthatatlan teremtés a szeplőtelen Szűz számára teremtetett. Amikor Isten a korok kezdetén a teremtményére szegezte tekintetét, azt mondta, hogy „nagyon jó”, lényegében maga előtt látta az egész teremtés gyümölcsét, a Legszentebb Istenszülőt.
Ezen a napon minden teremtmény áldást kap szeplőtelen Asszonyunk születésétől. „Ez az új teremtés” nem egyszerűen a legnagyszerűbb nő volt a földön, és nem is a legnagyobb nő minden korszakban, hanem ő volt az, aki egyedül vonhatta a mennyet a földre, hogy Istent emberré tegye. A teremtő Isten, az Ige úgy teremtette meg az emberi természetet, hogy amikor meg kellett születnie, az anyától szülessen. A láthatatlan Isten rajta keresztül jön a földre, és láthatóvá válik. Emberi természetén keresztül az egész teremtést egyesíti hiposztázisában, és istenivé teszi a teremtést. Az egyedülálló és ábrázolhatatlan Isten felveszi a „szolga alakját” (Fil 2,7), emberi testet és értelmes lelket, emberek között él és a földön jár.
Ma Anna meddőségét legyőzték, és megszületik „az egész világ emlékére”, ahogy Alexandriai Szent Cirill írta. Az Ószövetségben Isten sokszor tett hasonló csodát: Sárával, Ábrahám pátriárka feleségével, Rebekával, Izsák feleségével, Annával, Sámuel próféta anyjával, Erzsébettel a próféta Keresztelő János előfutár anyjával. De a mai csoda nagyon különbözik ezektől a csodáktól. A fent említett anyák gyermekei, akiknek meddősége csodával határos módon gyógyult, lehettek erényesek és szentek, de csak Mária, Anna és Joachim gyermeke volt „az, aki tele volt kegyelemmel”, és az emberek és az angyalok számára is hihetetlenül lett teremtve. Isten Anyja.
Legszentebb Istenszülő Szűz Máriánk nem szűzi, természetfeletti fogantatásból született, ahogy a római katolikusok tévesen hiszik, hanem Joachim és Anna természetes kapcsolataiból. Anna természetes meddőségét legyőzte Isten azonnali beavatkozása, Isten igaz nagyszülőjének imáira adott válaszként. Az idős Joachim és Anna mindenféle testi vonzalom és élvezet nélkül jöttek össze, csakis Isten iránti engedelmességből. Ily módon tiszták maradtak a Szűz fogantatott, Joachim és Anna „belsejében”. Az, hogy tisztán fogant, azt jelenti, hogy a fogantatás módja tiszta volt. Ahhoz azonban, hogy a Szűz mentes legyen az ősi bűntől, hogy szeplőtelenül fogantatott volna, szűztől kellett volna születnie, ahogy Krisztus is született a Szentlélek által.
Egy ilyen gyermek születése érdekében Isten igazlelkű nagyszülei rendíthetetlen hitet, megingathatatlan türelmet tanúsítottak, táplálták lelkükben a reményt, nagy tűrőképességük volt az imában, hogy Isten teljesítse kérésüket. Hosszú ideig viselték terméketlenségüket. A hagyomány szerint Annának ötven év terméketlenség után fogant méhében a gyermek.
Isten nagyszüleinek ez a kitartása legyen példa mindannyiunk számára, kedves testvéreim és atyáim. Nemcsak világi testvéreinknek, akik nem képesek gyermeket vállalni, nem veszíthetik el Istenbe vetett bizalmukat, mert „ami embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges” (Lk 18,27), hanem nekünk, szerzeteseknek, és mindazon a híveknek, akik a „jó harcot” vívják.
Gyakran feladjuk, vagy türelmetlenné válunk a küzdelmünk során, és azt mondjuk, hogy nem vettünk észre semmit, nem érzünk kegyelmet, szorongunk. Így hát, bármennyire szomorúak vagyunk, buzgóságunk kialszik, harci kedvünk és aszkézisünk lanyhul.
Nem szabad azonban ilyenné válni testvéreim. Mi történt volna, ha Isten nagyszülei, amikor Isten nem válaszolt azonnal az imáikra, nem imádkoztak volna tovább, nem kérték volna Őt, és nem hitték volna, hogy Isten meghallgatja őket? Mi van, ha abbahagyták volna a fohászkodást, az Istenhez való könyörgést, a reményt? Milyen nagy türelmet és erőt tanúsítottak annyi éven át!
Szír Szent Izsák harminc éven át élte át az isteni kegyelem hiányát, a lelki hadviselés fájdalmait, mégis ez a türelmes küzdelem hozta meg, hogy élete hátralevő részében elárasztotta az isteni kegyelem, csodatevő erővel ruházva fel őt, és bölcs szavakkal, tanítással mely életünket mind a mai napig meghatározza. Ez a türelem különösen nekünk, szerzeteseknek, akik elhívást kaptunk a kegyelem teljességében. Türelem kell a bánatokban, hit Isten ígéreteiben, tökéletes engedelmesség Isten akaratának és reménység, mert „mindig imádkoznunk kell, és nem csüggednünk” (Lukács 18,1). Isten tudja, mikor áll az érdekünkben, hogy megmagyarázhatatlan és felbecsülhetetlen értékű isteni ajándékát, isteni kegyelmét állandó állapotként adja át nekünk. „Szellemi ajándékok érnek bennünket” – jegyzi meg Szent Izsák, nem mi döntjük el, mikor és hogyan kapjuk meg őket.
Valójában, mielőtt Isten áldást, ajándékot adna nekünk, gyakran próbára tesz bennünket egy kísértéssel, amelynek eredménye meghatározza, hogy érdemesek vagyunk-e ennek az isteni ajándéknak a befogadására vagy sem. Ezt látjuk Isten nagyszüleinél is, akik, amikor eljött az ideje, hogy Isten gyermeket adjon nekik, még tovább próbára tette őket. A zsidók sátoros ünnepe volt, és amikor elmentek a templomba ajándékokat felajánlani, Rubin pap megszégyenítette őket, mondván, nem méltók arra, hogy ajándékokat ajánljanak fel Istennek, mivel nem született gyermekük Izrael számára. Isten nagyszülei nagyon elszomorodtak ezek után, de nem estek kétségbe. „Mély imádságba” menekültek, Joachim a hegyre, Anna pedig a kertbe ment, és végül meghallgatásra talált az imájuk, amikor az Úr angyala külön-külön értesítette őket, hogy megtörténik a fogantatás.
Így hát mi is, kedves testvéreim és atyáim, mutassunk kitartó türelmet bánatunkban és kísértéseinkben, amelyet Isten megenged saját javunkra és lelki fejlődésünkre. Imádkozom, hogy Istenszülő Szűzanya és Anna Isten nagyanyja, akiknek megvan a gyógyító meddőség ajándéka, gyógyítsák meg meddő, lelki jócselekedeteket nélkülöző szívünket, hogy Isten küldje szívünkbe legédesebb isteni kegyelmét, mely megszépít, megújít, elpusztítja a halált, és megmenti az embert a romlástól.
Legyen rajtunk az Isten áldása!
Panagia Odigitria. A Vatopaidi kolostor hordozható ikonja. Részlet. 14. sz.