„Mi könnyebb? Azt mondani, hogy bocsánatot nyernek bűneid, vagy azt, hogy kelj föl és járj?” Mt 9,5
Ebben az evangéliumi olvasmányban az Úr megadta nekünk a prioritások piramisát, amelyet az életünkben meg kell tartanunk. Azt mondja nekünk, hogy nem az a fontos, hogy testileg egészségesek legyünk, hanem hogy lelkileg legyünk egészségesek.
Az Úr mindannyiunkhoz szól: inkább a lelki egészségünkre, szívünk és elménk tisztaságára figyeljünk, mint a testi egészségünkre.
Ne féljetek a test betegségétől és fájdalmától. Ez nem számít. Nem jelent problémát. Ami számít, az a szíved, az elméd és a lelki állapotod. Ez a legfontosabb dolog. Az Úr állította fel a prioritások piramisát. Ezért kérdezte meg: „Melyik könnyebb, azt mondani: „Megbocsáttattak a bűneid”, vagy azt mondani: „Kelj fel és járj”?”. Más szóval, mit könnyebb elnyerni: a bűnök bocsánatát vagy a betegségből való meggyógyulást?
A bűnbocsánat elnyerése nehezebb. Itt jön a gyónás misztériumának szerepe az Egyházban, amikor a lelkiatyához megyünk.
Ne becsüljétek alá ezt a dolgot. Amikor a szent ikon előtt térdelve meggyónod bűneidet, ne becsüld alá, gondolván, hogy ez egy formasági dolog. Nem! Ez a legfontosabb! Ne becsüld alá, amikor a pap felemeli az epitrachéliont, a fejedre helyezve azt, és elmondja a feloldozó imát, majd a végén azt mondja: „Menj békével, ne törődj tovább a bűnökkel, amelyeket meggyóntál. Távozz békében!” Nincs nagyobb béke annál a békénél, amit a gyónás végén kapsz. Ez Krisztus békéje, amelyet senki sem vehet el a szívedből. Ezért mondta az Úr: „Melyik a könnyebb: elmenni a lelki atyához, hogy bocsánatot nyerj a bűneidre, vagy elmenni az orvoshoz, hogy a testi betegségedet kezeljék?”. Természetesen az orvoshoz el kell menned, és a tested egészségét is kell keresned. Azonban a lelked egészsége az első. Gyakran nem eszmélünk rá modern korunk betegségeire, beleértve a rákot is. Drámainak tartjuk. Látjuk a szomorú valóságot, a betegágyukon szenvedő gyerekeket. Szomorúak vagyunk az anyák, apák, nagyapák és idősek miatt, akik ebben a betegségben szenvednek.
Imádkozunk értük és ez a legfontosabb. Tudnunk kell azonban, hogy mi áll e betegség mögött. Isten nem hoz betegséget az életünkbe. A betegség betolakodó az életünkbe. A bűn után lépett be, és a halál is. A betegséget és a halált nem Isten teremtette, ezek betolakodók és a bűn következményei. Tehát Isten nem teremtette a betegséget és a halált. Isten szeretete kiterjed a halálra és a betegségre, amelyek engedetlenségünk és bűnösségünk következtében jöttek létre. Isten szeretete és az isteni gondviselés kíséri őket. Mi pusztán külsőleg szemléljük a betegséget és csak a fájdalmat látjuk, ám Isten ezeknek az embereknek a szívében munkálkodik, hogy megszentelje és felkészítse őket az Ő országára.
Így mondja Szent Paisziosz -modern napjaink szentje-, hogy látta a paradicsomot tele rákos betegekkel.
Látjátok, a mi földhöz tapadt értelmünkkel ki sem merjük mondani a „rák” szót, azt mondjuk, hogy „az a betegség”. Míg Szent Paisziosz azt mondja, hogy a paradicsom tele van rákos betegekkel. A földi perspektíva nagyon fájdalmas. A mennyei viszont örömteli. „A paradicsom tele van rákos betegekkel”. Ez az, gyermekeim, ne hagyjátok, hogy a halál akadály legyen! Ehelyett nézzétek az eljövendő életet Jézus Krisztusban, aki feltámadt a halálból.
„A betegségek segítenek az embereknek vezekelni, ha nincsenek erényeik. Az egészség nagyszerű dolog, de azt a lelki hasznot, amit a betegség nyújt, az egészség nem adhatja meg. A betegség nagyon nagy áldás tud lenni, nagyon nagy! Megtisztítja az embert a bűntől, és még lelki javakkal is gazdagítja. Az ember lelke olyan, mint az arany és a betegség olyan, mint a tűz, amely megtisztítja. Amikor a testet próbára teszik, akkor a lélek megszentelődik.
Látjátok, Krisztus is azt mondta Pál apostolnak: „Az én erőm a gyengeségben mutatkozik meg.” Minél jobban sújtja az embert egy betegség, annál inkább megtisztul és megszentelődik, feltéve, hogy türelemmel, alázattal és örömmel fogadja azt.
Néhány betegséghez csak egy kis türelem kell, és Isten eltörli a gonoszságainkat, sőt még meg is jutalmaz. Mert a testi betegség segít a lelki betegség gyógyításában. Megszűnteti azt az alázat által, amit a betegség hoz.
Isten mindent jóra használ. Bármit is enged meg, az a mi lelki érdekünkben történik. Ő tudja, hogy mindannyiunknak mire van szüksége, és ad nekünk valamilyen betegséget, akár azért, hogy törleszthessünk a bűneinkért, vagy azért, hogy megjutalmazhasson minket.” (Szent Páisziosz atya)
Legyen rajtunk az Isten áldása!
