Eddig leírtuk, hogyan jött létre az öröm és a fájdalom közötti kapcsolat a bukás után. Az élvezet a lélek képességének, irracionális mozgásának eredménye volt, aminek természetes következménye a fájdalom eljövetele, a halál teljes törvényével együtt. Az öröm és a fájdalom ezen kombinációja az emberi természet törvényévé vált. Nyilvánvaló, hogy a természettel ellentétes életvitel során az ember nem tudott megszabadulni ebből a természetessé vált állapotból. Krisztus megtestesülése hozzájárult ahhoz, hogy az ember megszabaduljon az öröm és a fájdalom kapcsolatától.
Hitvalló Szent Maximosz bámulatos észrevételeket tesz ezen a ponton is. Teljesen lehetetlen volt, hogy az ösztönös örömbe és önkéntelen fájdalomba esett emberi természet visszatérjen a korábbi állapotába, „ha a Teremtő nem lett volna emberré”. A megtestesülés misztériuma abban rejlik, hogy Krisztus embernek született, de születésének kezdete és oka nem az érzéki élvezet volt, mert a Szentlélektől és Szűz Máriától született, az emberi nemzés módján kívül, és saját szabad választása alapján vállalta a fájdalmat és a halált. Az ember számára a fájdalom a bűn következménye, tehát önkéntelen volt. Míg Krisztus számára, aki érzéki élvezet nélkül született, a fájdalmat önként fogadta be.
Minden ember, aki a bűnbeesés után született, érzéki gyönyörrel születik, ami megelőzi a születését, mert az ember a szülei gyönyörének az ivadéka, és természetesen senki sem mentes, természeténél fogva a gyönyör által kiváltott szenvedélyes fogantatástól. Így az ember születésének eredete „a gyönyörből eredő romlottságban” volt, és életét „a halálból eredő romlottságban” fejezi be. Ezért teljesen rabszolgája lett az élvezetnek és a fájdalomnak, „és nem találta a szabadsághoz vezető utat” . Az embereket az igazságtalan élvezet és az igazságos fájdalom kínozza, és természetesen ezek kimenetele, a halál.
Ahhoz, hogy az ember visszatérhessen korábbi állapotába, és átistenüljön, egy igazságtalan fájdalom és ok nélküli halál kellett. A halálnak ok nélkülinek és igazságtalannak kellett lennie, nem az öröm következményének, és ily módon az igazságtalan halál meggyógyítja az igazságtalan örömet, amely igazságos halált és igazságos fájdalmat okozott. Így az emberiség újra élvezheti a szabadságot, megszabadulva az örömtől és a fájdalomtól.
Krisztus tökéletes emberré lett, akinek noetikus lelke és valóságos teste volt, mint nekünk, de bűn nélkül. Emberként született szeplőtelen fogantatás által, és így nem volt semmiféle érzéki gyönyör szolgája, hanem önként vállalta a fájdalmat és a halált, és igazságtalanul szenvedett, az ember iránti szeretetből, hogy az emberi természetet uraló igazságtalan gyönyörből származó emberi nemzés elvét visszavonja, és hogy semmissé tegye a természetnek a halál általi igazságos bevégzését. Így Krisztus emberként való szeplőtelen fogantatása és az emberi természet passzivitásának önkéntes vállalása, valamint igazságtalan halála megszabadította az emberiséget az érzéki gyönyörtől, a fájdalomtól és a haláltól.
Krisztus emberként való születése az emberekével ellentétes módon történt. A bűnbeesés után az emberi természet nemzési elve az apától származó, „élvezet által kiváltott spermium általi fogantatásban” rejlik. Ennek az érzéki születésnek egyenes következménye a vég, nevezetesen a „romlás általi fájdalmas halál”. Krisztuson azonban nem uralkodhatott a halál, mert Ő nem ilyen, élvezetek által kiváltott módon született. Megtestesülésével Krisztus egy másik nemzési elvet kínált az embernek, az eljövendő élet örömét, a fájdalom révén. Ádám a vétkével a nemzésnek egy másik módját vezette be, egy olyan nemzést, amely az érzéki élvezetből ered, és fájdalomban, bánatban és halálban végződik. Így mindenki, aki Ádámtól a test szerint származik, igazságosan és fájdalmasan szenvedi el a haláltól való véget. Krisztus a nemzés más módját kínálta, mert az Ő mag nélküli fogantatása és önkéntes és igazságtalan halála által megszüntette az Ádám szerinti nemzés elvét (érzéki élvezet) és vele együtt a fájdalmat és a halált. Ily módon „megszabadította mindazokat, akik szellemileg újjászülettek benne”.
Az a mód, ahogyan Krisztus megtestesült és meggyógyította az emberi természetet, vitathatatlanul felfedi, hogy Ő bölcs, igazságos és hatalmas. Bölcs, mert a természet szerint igazi emberré lett anélkül, hogy istensége bármiféle változásnak lett volna kitéve. Igazságos, mert önként vállalt szolgai alakot, azaz emberi testet, mérhetetlen alázatból és emberszeretetből. Ezért is nem tette elérhetetlenné az ember számára az üdvösséget. Hatalommal bír, mert örök életet és megváltoztathatatlan szenvedélymentességet teremtett a természetben a szenvedés és a halál által, és így megmutatta, hogy képes az emberi természet meggyógyítására. (Folytatjuk)
Szent Maximos Hitvalló könyörögj értünk!
Legyen rajtunk az Isten áldása!
Hierotheos Vlachos metropolita