AZ ÜDVÖSSÉG SZEMÉLYES ELFOGADÁSA
Krisztus munkáját és megtestesülésének célját az embernek személyesen kell megtapasztalnia. Krisztus győzelmének a halál és a fájdalom felett minden ember személyes üdvösségévé kell válnia. Ez azt jelenti, hogy a Krisztushoz csatlakozó embernek meg kell szabadulnia az öröm és a fájdalom tragikus kapcsolatától, és különösen meg kell szabadulnia a halál uralmától, amely mélyen gyökerezik az emberi természetben.
Részletesebben meg kell néznünk, hogyan elemzi Szent Maximosz a bűnbeesés után az emberben a gyönyör és a fájdalom működését, és hogyan őrzi meg szabadságát és gyógyulását. Ez fontos pont, mert megmutatja a mai emberiség állapotát, valamint a halál elnyomása alóli felszabadulás útját.
Szent Maximosz azt vizsgálja, hogy az öröm és a fájdalom uralma az emberi természet szenvedélyében létezik. Mivel foganásunk (születésünk) bukott módon történik, az érzéki öröm és fájdalom gyökerezik létünkben. A bűn hatalma a természet szenvedélyében rejlik, a gyönyör, a halál, a fájdalom uralma révén. Vagyis a bűnt az érzéki élvezet okozza, és következménye a fájdalom és természetesen a halál. A fájdalom megtapasztalása azonban az embert az érzéki élvezetekhez, mint vigasztaló gyógyszerhez fordítja. Így a gyönyörök újbóli élvezete növeli a fájdalmat.
Úgy gondolom, érdemes itt idézni Szent Maximosz teljes szövegét, mert ez egy kiemelkedő passzus: „Az élvezet és a fájdalom uralma ugyanis egyértelműen a szenvedéllyel teli emberi természetből fakad. Mindig azt keressük, hogyan enyhíthetnénk a gyönyör büntetését, a fájdalmat, de a dolgok természeténél fogva tovább növeljük a büntetést. Mert a szenvedélyek okozta fájdalomtól való menekülés szándékában egy újabb gyönyörben keresünk menedéket, és így próbálunk enyhülést hozni természetünknek, amelyet az ez által okozott újabb fájdalom gyötrelmei keményen szorongatnak. Ám azzal, hogy ily módon próbáljuk a fájdalmat újabb élvezetekkel tompítani, növeljük adósságaink összegét, mert nem élvezhetünk már olyan örömet, amely nem vezet fájdalomhoz és szenvedéshez.”
Szent Maximosz Hitvallónak ebben a passzusában az emberi természet tragédiája, teljes egészében megnyilvánul, ahogyan azt a modern korban megtapasztaljuk. Három jellemző pontot emelhetünk ki:
Az elsőt: Az érzéki örömök megtapasztalása mindig együtt jár a hozzátartozó fájdalommal. Ahogy Ádámmal történt, hogy a kezdeti élvezet fájdalmat és a halált hozott magával, ez a folyamat ugyan úgy minden bűnnel megtörténik személyes életünkben. A bűn elkövetésekor az ember örömet érez, majd szörnyű fájdalmat tapasztal, nemcsak a bűntudat miatt, hanem a halál és a pokol sötétsége miatt is. Dávid számos zsoltára részletesen elemzi ezt az állapotot: „Mert lelkem tele van nyomorúsággal, és életem közeledik a sírhoz” (Zsolt 88,3).
Másodszor: A fájdalom és a halál megtapasztalása arra készteti az embert, hogy vigaszt és megnyugvást keressen. Mivel nem tudja, hogyan szüntesse meg a gyönyör után következő fájdalomnak, lelki nyomorúságnak az okát, amely maga az élvezet, ismét az érzéki élvezetekben, a kényeztetésben keres menedéket, hogy megkeseredett természetét vigasztalja. Így a fájdalom megtapasztalása az élet különböző örömeihez hajtja, a szexuális kielégüléstől a kábítószerekig, mert tévesen azt hiszi, hogy így megszabadul a halál kísértetétől.
Harmadszor: A gyönyör új megtapasztalása szükségszerűen új fájdalmat hoz magával, mert a fájdalom mindig a gyönyör következménye. Így ördögi kör keletkezik, és az ember semmilyen módon nem tud szabadulni a gyönyör és a fájdalom szörnyű kapcsolatából.
A szabadulás ebből a tragédiából Jézus Krisztusban történik meg. Amint már említettük, Krisztus születése és halála által a lelki nemzés új módját adta az embernek. Megtestesülésével természetfeletti kegyelmet adott az emberiségnek, nevezetesen az átistenülést (teózis), szenvedésével pedig szenvedélytelenséget, vigasztalást, halálával pedig örök életet adott az emberi természetnek.
Ez látható a szentekben. Aki Krisztussal egyesül és lelkileg újjászületik, az megszabadul az érzéki örömöktől, amelyek a bűn törvényéből erednek. Krisztus azonban megengedi a szenteknek, hogy elszenvedjék a halált, de nem azért, mert a halál számukra a bűn következménye, hanem azért, hogy elítélje a bűnt. A Krisztussal egyesült szentek, már nem rendelkeznek a nemzés okozta érzéki örömmel, amely Ádámtól származik, ugyanakkor továbbra is rendelkeznek a fájdalommal, amely szintén Ádámtól származik. Azonban ez a fájdalom a szentekben a bűn megcáfolása, mert nem az érzéki öröm okozza bennük, ezért a szentek számára a halál már nem büntetés, hanem az örök élet. Ahogy Ádám hedonista élete a halál és a romlás anyja lett, hasonlóképpen Krisztus halála Ádámért, az örök élet szülőjévé válik, mert mentes az ádámi élvezetektől.
A szentek azonban, akik elnyerik a megszabadulást a gyönyör-fájdalom láncolatának gyötrelmeitől, azért érik el ezt állapotot, mert egyesültek Krisztussal. A Krisztussal való egyesülést a szentségi és az aszketikus élet révén érik el. Szent Maximosz ragaszkodik az aszketikus élethez, mert ez az előfeltétele a szentáldozásnak és az isteni kegyelemben való részesülésnek.
Most nézzük meg, mit mond Szent Maximosz arról a különleges módról, ahogyan a szentek megtapasztalják az aszketikus életet és ahogyan Krisztussal egyesülve túllépnek az örömökön és a fájdalmakon:
Először is hangsúlyozza, hogy az önkéntes fájdalom megengedése és az önkéntelen fájdalom elviselése megszünteti az érzéki élvezetet és elnyomja annak erejét. Az önkéntes fájdalom minden lelki gyakorlat, mint a böjt, a virrasztás, a nélkülözés és általában minden önkéntes aszketikus erőfeszítés, a szenvedélyek átalakításáért folytatott küzdelem fájdalmas keresztjének önkéntes viselése. Az akaratlan szenvedések minden olyan esemény, amely akaratlanul és váratlanul történik, mint például a betegség, a halál, a kísértések és a megpróbáltatások. Az ember az önkéntes szenvedéseket szabad akaratából vállalja, az önkénteleneket pedig Istenbe vetett hittel és kitartással viseli el.
Természetesen, mint már említettük, Szent Maximosz azt tanítja, hogy az érzéki örömöket és fájdalmakat nem szűnteti meg teljesen az emberi aszketikus erőfeszítés, mert az Ószövetségben az Igazak is tettek ilyen erőfeszítéseket. Ennek ellenére nem tudtak megszabadulni a gyönyör és a fájdalom láncolatától, és mindenekelőtt nem tudtak ontológiailag megszabadulni a halál uralmától. Az emberi természetnek ez a megszabadulása csak Jézus Krisztusban valósult meg, és az Egyház misztériumaiban az isteni kegyelemben való részesülésben tapasztalható meg. Ezért minden embernek Jézus Krisztusban kell megküzdenie azért, hogy túllépjen az örömön és a fájdalmon.
Szent Maximosz Hitvalló részletesen kidolgozza ezeket a kérdéseket, és bemutatja, hogyan érhető el az élvezet okozta fájdalomtól való megszabadulás, a szenvedélymentesség a személyes életünkben.
Először is külön választja test örömét és fájdalmát és a lélek örömét és fájdalmát, lélek örömére és a test örömére, valamint a lélek fájdalmára, gyászára és a test fájdalmára. Az érzékek öröme fájdalmat okoz a léleknek, a lélek öröme pedig fájdalmat az érzékeknek. Az erény megtapasztalása örömöt és fájdalmat okoz. Vagyis az erényt a test fájdalma kíséri, mert az Isten szerint élve az emberből hiányzik a test számára lágy és kedves érzület, azonban mégis a lélek öröme társul hozzá, mert gyönyörködik a tiszta, minden érzéki dologtól mentességben, vagyis a szenvedélymentességben. Ezért aki Krisztus életére vágyik, amely a mennyben van, és amit halottak feltámadásával örökségül kap, az örömöt és gyönyörűséget érez a lelkében, miközben a testben gyötrelmet tapasztal, azaz érzi a kísértések okozta fájdalmat és bánatot.
Bár a testben fájdalmat tapasztal az önkéntes vagy akaratlan kísértések miatt, a Krisztusban élő ember szüntelenül boldog, mert tudja, hogy így megszabadult a bűn és a halál törvényétől. A megváltó fájdalom szükséges az ember gyógyulásához, de ennek a fájdalomnak egészségesnek kell lennie, nem pedig irracionálisnak, amely a bűn következménye.
Ebben az előadásban már hangsúlyoztuk, hogy a modern emberi életet az érzéki öröm és fájdalom uralja, mert van egy ördögi kör, amelyet Ádám bukása ültetett az emberi természetbe, de amelyet minden ember maga is művel. Egyedül Krisztus, aki tökéletes Isten és tökéletes ember, a Szentlélek által és Szűz Máriától való magtalan nemzésével túllépett az élvezeteken, miközben a fájdalmas kereszt vállalásával legyőzte a halált és a fájdalmat is. Éppen ezért Krisztus a tökéletes ember és minden hívő példaképe. Krisztus egyszerre teremtésünk archetípusa és gyógyítónk, aki megszabadít bennünket az érzéki élvezet és fájdalom tragédiájától. A Krisztus szerinti aszkézist ebben a perspektívában kell szemlélni, amely egyértelműen különbözik minden más keleti aszkézistől, mert nem az emberi erőfeszítés, hanem Isten energiája és az ember együttműködése uralja. (Folytatjuk)
Szent Maximosz Hitvalló könyörögj értünk!
Legyen rajtunk az Isten áldása!
(Hierotheos Vlachos metropolita)