Mindenki számára ismert, hogy a mai ünnep neve Úrjelenés (megjelenés, eljövetel). Azonban tisztáznunk kell, hogy melyik megjelenés ez a kettő közül, az első vagy a második? Az emberek nem tudják. Ami a legnagyobb szégyen, hogy bár minden évben megtartják ezt az ünnepet, igazából nem tudják mi okból. Ezért mindenekelőtt azt kell elmondanunk a híveknek, hogy nem egy megjelenésről van szó, hanem kettőről: az egyik a ma ünnepelt, mely a Jordánnál történt, a másik pedig a jövőbeni, amely dicsőséges módon a világ végén fog megtörténni. Mindkettővel kapcsolatban olvashattok a Szentírásban. Amit Pál Titusznak írt a mai napról: „Megjelent ugyanis megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára, s arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és az evilági vágyakkal, éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon.” (Tit 2,11-12)
Az Isten második eljöveteléről Joel próféta a következőket mondta: „Színe előtt megremeg a föld, megrendülnek az egek, a nap és a hold elsötétedik, a csillagok elvesztik fényüket. Az Úr hallatja szavát serege színe előtt. Mert serege töméntelen, s akik parancsát végrehajtják, azok hatalmasak. Mert nagy az Úrnak napja, igen félelmetes. Ki állhat meg színe előtt?” (Jo 2,10-11)
Vajon miért nem azt a napot nevezik Úrjelenésnek, amelyen született, hanem azt a napot, amelyen megkeresztelkedett? Ez az a nap, amelyen alámerítkezett a Jordánban és megszentelte a vizek természetét. Ezen az ünnepen éjfélkor mindenki vizet visz haza a templomból és egész évben megőrzi, mert ez a víz megszentelt. A vizek megszentelésének csodája abban áll, hogy ennek a víznek a természete nem változik az idő múlásával, hanem egész évben, sőt gyakran két-három éven át is tiszta és friss marad, és ennyi idő után is ugyanolyan értékű és minőségű, mint az a víz, amelyet épp most meríthetünk a forrásból.
Miért is hívják ezt a napot Úrjelenésnek? Mert Krisztust nem akkor ismerte meg mindenki, amikor megszületett, hanem amikor alámerítkezett. Addig a napig sokak számára ismeretlen volt. Sokan nem tudtak róla, nem tudták, hogy ki ő. Keresztelő János, azt mondja: „…köztetek áll az, akit nem ismertek” (Jn 1,26)
És miért is csodálkozunk azon, hogy az emberek nem ismerték Krisztust, amikor maga a Keresztelő sem figyelt fel rá egészen addig. Mert azt mondja, „Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni.” (Jn 1,33)
Meg kell magyarázni, miért jön Krisztus alámerítkezni, és milyen keresztségben részesült. Létezett a zsidó tisztító fürdő, amely a testi tisztátalanságoktól szabadított meg, nem pedig a lelkiismereti bűnöktől. Tehát, ha valaki házasságtörést követett el, ha valaki lopni merészelt, vagy bármilyen más dologban vétkezett, ez az alámerítkezés nem szabadította meg a bűnétől, de ha valaki tiltott ételt evett, vagy a halálból tért vissza, vagy halottakhoz ért, akkor megfürdött, estig tisztátalan maradt, majd utána megtisztult. Ezt olvassuk a Leviták könyvében: „…az mossa ki ruháját és fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad.” (Lev 15,5) és utána megtisztul. Valójában az előbb felsoroltak nem számítanak tisztátalanságnak, azonban mivel az emberek szellemileg tökéletlenek voltak, Isten ezekkel az intézkedésekkel tiszteletteljesebbé tette őket, és már az első pillanattól kezdve felkészítette őket arra, hogy képesek legyenek a magasabb szintű dolgok megértésére. A zsidó tisztító fürdő tehát nem a bűnök alól adott feloldozást, hanem csak a testi tisztátalanságoktól szabadított meg, míg a mi keresztségünk nem ilyen, hanem sokkal magasabb rendű és sok kegyelemmel teljes, hiszen feloldoz a bűnök alól, megtisztítja a lelket és megadja a Szentlelket. János alámerítése természetesen sokkal magasabb rendű volt, mint a zsidó tisztító fürdő, de alacsonyabb rendű, mint a miénk, így az egy híd volt e két keresztség között, mert nem a testi megtisztulásra merítette alá az embereket, hanem arra buzdította őket, hogy forduljanak el a gonoszságtól és az erényekre törekedjenek és üdvösségükbe vetett reményüket a jóban való munkálkodásra alapozzák, ne a különféle bemerítkezésekre és testi tisztálkodásokra. János nem azt mondta: mosd meg a ruháidat, fürödj meg, és tiszta leszel, hanem arra intett, hogy: „Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét!” (Mt 3,8) Látjuk, hogy ez a bemerítkezés jobb volt a zsidó tisztító fürdőnél, de gyengébb a miénknél, mert János keresztsége nem adományozta az embernek a Szentlelket és nem biztosította az isteni kegyelem által adott megbocsátást. Ugyan bűnbánatra szólított fel, de nem volt hatalma a megbocsátás megadására. Pontosan ezért mondta János: „Én csak vízzel keresztellek, hogy bűnbánatra indítsalak benneteket, de aki a nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni.” (Mt 3,11)
Nyilvánvaló, hogy János nem a Szentlélekben keresztelt. Mit jelent a „Szentlélekkel és tűzzel”? Emlékezzünk csak arra a napra, amikor lángnyelvek jelentek meg az apostolok fölött! Az, hogy János keresztsége tökéletlen volt, mivel nem volt hatalma sem a Szentlélek adományozására, sem a bűnök megbocsátására, az alábbiakból nyilvánvaló, amikor Pál találkozott néhány tanítvánnyal: Megkérdezte tőlük: „Megkaptátok a Szentlelket, amikor hittetek?” „Nem is hallottuk, hogy van Szentlélek” – felelték. „Mire keresztelkedtetek?” – kérdezte ismét. Ezt válaszolták: „János keresztségére.” (ApCsel 19,2-3)
Ez tehát a bűnbánat keresztsége volt, nem pedig a megbocsátásé. És János milyen célból keresztelt? „János a bűnbánat keresztségével keresztelt – magyarázta Pál –, a népet meg arra biztatta, higgyenek abban, aki utána jön, azaz Jézusban.” Ezt hallva megkeresztelkedtek Jézus nevére. Ezután Pál rájuk tette a kezét, és leszállt rájuk a Szentlélek, megkapták a nyelvek adományát és prófétáltak.”(ApCsel 19,5-6)
Láttátok, hogy János keresztsége tökéletlen volt? Mert ha nem lett volna tökéletlen, Pál nem keresztelte volna meg őket újra, nem tette volna rájuk a kezét. Azonban így, hogy mindkettőt megtette, egyértelműen megmutatta az apostoli keresztség felsőbbrendűségét.
Megtudtuk tehát a keresztségek közötti különbséget, azonban arra is meg kell találnunk a választ, hogy Krisztus miért merítkezett alá a Jordánban és melyik keresztségben részesült. Bizonyosan sem a régi zsidó tisztító fürdőben, sem a mi keresztségünkben, amelyet később állapítottak meg, mivel nem volt szüksége a bűnök bocsánatára. Hogyan is lehetne szüksége rá annak, akinek nem volt bűne? Mert: „Bűnt nem követett el, hamisság nem volt ajkán.” (1Pt 2,22)
És ismét: „Ki vádolhat bűnnel közületek? Ha meg az igazságot hirdetem, miért nem hisztek nekem?” (Jn 8,46)
Krisztus emberi teste nem volt megfosztva a Szentlélektől. Hogyan is lehetne megfosztva Tőle az a test, amely a Szentlélektől fogant? Ha tehát Krisztus teste nem volt megfosztva a Szentlélektől, és nem terhelte bűn, akkor miért keresztelkedett meg? Előbb azonban azt kell megtudnunk, hogy milyen alámerítésben részesült Krisztus. Sem a zsidó ”keresztségben’, sem a miénkben, hanem János keresztségében. Miért? Azért, hogy e keresztség természetéből is megtudjátok, hogy nem a bűneiből való megtisztulásért és nem is azért, hogy elnyerje a Szentlelket, mert János keresztségéből ezek hiányoztak, amint azt már bizonyítottuk.
Tehát, hogy nem a bűnök bocsánatára, sem a Szentlélek kiáradására jött a Jordánhoz, az mindebből nyilvánvaló volt. Ám, hogy az akkor jelenlévők közül senki ne gondolja, hogy ő is bűnbánatért ment oda, mint a többiek, akiknek János ezt mondta: „Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét!” (Mt 3,8), míg hallgassátok meg, mit mond Jézusnak: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –, s te jössz hozzám?” (Mt 3,14)
Azért mondta ezt, hogy megmutassa, hogy nem ugyanazért ment hozzá Jézus, amiért mások és, hogy neki távolról sem volt szüksége arra, hogy megkeresztelkedjen, mivel ő maga sokkal feljebbvaló és összehasonlíthatatlanul tisztább volt, mint maga a Keresztelő. Miért merítkezett alá tehát Jézus, ha nem a bűnbánatért, a bűnbocsánatért vagy a Lélek megszerzéséért? Egy egészen más okból, mégpedig, hogy sokan megtudják, amint Pál mondta, hogy: „János a bűnbánat keresztségével keresztelt” – magyarázta Pál. (ApCsel 19,4)
Ebben az alámerítkezésben mutatkozott meg Krisztus alázata. Gondoljuk el, ha valaki kézen ragadja Jézust és bezörget minden házba, hogy mindenkinek elmondja, hogy ő az Isten Fia, ez hiteles bizonyságtétel lenne? Továbbá, ha valaki elvinné Őt a zsinagógába és bemutatná, mint az Isten Fiát, vajon ez hiteles bizonyságtétel volna? Azonban azzal, hogy Ő is eljött Jánoshoz, hogy alámerítkezzék, akkor, amikor minden városból minden ember a Jordánhoz sietett bűnbánattól vezéreltetve, ott a folyó partján állva saját maguk tapasztalhatták meg a mennyei tanúságot, amelyet az Atya szavai adtak, a tanúságot, amelyet a Szentlélek galamb formájú megvilágosítása adott. Így lett a tanúság Jézus istenségéről, János keze által, hitelessé és megingathatatlanná. Ezért mondja János, hogy „én sem ismertem őt”, és ezáltal hitelessé tette a tanúságtételét. Mivel rokonok voltak, nehogy úgy tűnjön, hogy a rokonságuk miatt tesz tanúságot Krisztusról, a Szentlélek kegyelme úgy rendelkezett, hogy János minden korábbi évét a pusztában töltse, nehogy úgy tűnjön, hogy a tanúságtétel barátságból vagy más hasonló cselszövésből ered, de mivel ezt Istentől hallotta, így a világgal is közli. Ezért mondja, „és én nem ismertem őt.” Akkor honnan tudta meg János, hogy kicsoda Jézus? „Ő”, mondja, „aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta el nekem”. „Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni.” (Jn 1,33)
Látjátok, hogy ezért jött el a Szentlélek, hogy kinyilatkoztassa azt, akit az Írások hirdettek, és galamb szerű röptével, mindenki számára ismertté tegye őt. Ezért merítkezett be Jézus a Jordánba János keze által. Azonban volt egy másik oka is: amikor János azt mondta: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –, s te jössz hozzám?”
Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Erre engedett neki.” (Mt 3,14-15)
Látjátok a szolga alázatát? És látjátok az Úr alázatát? Mit jelent egyébként, hogy „megtenni, ami elő van írva”? Ez nem más, mint az összes parancsolat teljesítése. Az Isten parancsainak teljesítése igazzá teszi az embert: „Mindketten igazak voltak az Isten előtt, szentül éltek, az Úr parancsai és rendelkezései szerint.” (Lk 1,6) Mivel minden embernek teljesítenie kellett volna ezeket a parancsolatokat, de egyikük sem teljesítette őket tökéletesen, ezért Krisztus eljött, hogy teljesítse a parancsolatokat.
És milyen parancsolatot teljesített a bemerítkezéssel? A Prófétának és Előkövetnek való engedelmesség volt a parancs. Ahogy tehát alávetette magát a körülmetélésnek, áldozatot mutatott be, megtartotta a szombatokat és részt vett a zsidó ünnepeken, úgy engedelmeskedett az Előkövetnek, Jánosnak és a kezei alá hajtotta fejét. Hiszen Isten akarata az volt, hogy mindenki megkeresztelkedjék. Majd János e szavakat mondja: „Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni.” (Jn 1,33) A következő sorok is Isten parancsaként igazolják a bemerítkezést: „Akik hallgatták, az egész nép, sőt még a vámosok is igazat adtak az Istennek, és fölvették János keresztségét. A farizeusok és a törvénytudók ellenben semmibe vették az Isten szándékát, s nem keresztelkedtek meg.” (Lk 7,29-30) Tehát ha ez egy parancs, hogy engedelmeskedjünk Istennek, és Isten elküldte Jánost, hogy keresztelje meg az embereket, akkor Krisztus, az összes többi jogi rendelkezéssel együtt, teljesítette ezt a parancsot is.
Tételezzük fel, hogy a törvény parancsa szerint minden embernek kétszáz dénár adót kell befizetnie. Mi azonban nem fizettük be a tartozásunkat. A halál hatalmában voltunk, mert saját elhatározásunkból nem teljesítettük a ránk kiszabott adó befizetését. Amikor Krisztus eljött, és a halál hatalma alatt talált minket, kifizette helyettünk az adósságot, kifizette és megszabadította a halál hatalmától azokat, akik nem tudtak fizetni. Ezért nem azt mondta, hogy „Ezt és ezt kell tennetek”, hanem, hogy: „Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” (Mt 3,15)
Nekem, az Úrnak – mondja -, akinek van, kell fizetnem azokért, akiknek nincs. Ez alámerítkezésének oka, hogy megmutassa, hogy a törvény minden parancsolatát megtartja; ez az oka, valamint az Atya mindenki előtt megingathatatlan tanúságtétele Fia mellett. Ezért száll alá a Lélek galamb alakjában, mert ahol Istennel való megbékélés van, ott a Lélek galambként jelenik meg. Akárcsak Noé bárkájához hasonlóan, ahová szintén a galamb olajággal érkezett, amely Isten jóságának és az özönvízből való megmenekülésnek a jelképe. Most is a Lélek galamb alakjában jelenik meg, és nem a testében (mert ezeket a dolgokat helyesen kell értenünk!), Isten szeretetét ismertetve meg a világgal, és egyúttal kinyilatkoztatva, hogy a lelki embernek álnokság nélkülinek, tisztának és ártatlannak kell lennie, ahogy Krisztus mondja: „ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18,3) Tehát az a bárka, miután az özönvíz megszűnt, a földön maradt, míg ez a bárka, miután a harag lecsillapodott, felment a mennybe, és most ez a tiszta és szeplőtelen test az Atya jobbján van.
Aranyszájú Szent János könyörögj értünk!
Legyen rajtunk az Isten áldása!
ARANYSZÁJÚ SZENT JÁNOS (Dunakeszi, Szent Péter és Pál Görögkatolikus templom)