Krisztust a barátunk kell tekinteni. Ő ami barátunk. Saját maga erősíti meg ezt akkor, amikor ezt mondja: „Ti barátaim vagytok” Jn 15,14. Barátként tekintsünk rá, és barátként közelítsünk hozzá. Elbukunk? Vétkezünk? Bátran, Szeretettel és bizalommal fussunk hozzá, ne pedig azzal a félelemmel, hogy megbüntet bennünket, hanem abban bízva, hogy barátjaként fogad. Így szóljunk hozzá: „Uram, ezt cselekedtem, elbuktam, bocsáss meg nekem”! De közben érezzük, hogy szeret minket irgalommal és szeretettel fogad és megbocsát nekünk. Ne engedjük, hogy a bűn elválasszon Krisztustól! Amikor azt hisszük szeret bennünket, és szeretjük őt, nem érezzük idegennek vagy távolinak magunkat tőle még akkor sem, ha vétkeztünk. Elnyertük a szeretetét és bárhogyan viselkedünk is tudjuk, hogy szeret minket.
Ha igazán szeretjük Krisztust, nem kell akkor attól tartanunk, hogy megszégyenülünk előtte. Éppen erről beszél Pál apostol, amikor azt mondja: „Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás… Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál sem élet… sem magasság sem mélység semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm 8,35.38-39). Lelkünk kapcsolata Istennel magasabb rendű különleges kapcsolat, amelyet senki sem szakíthat el, és nem fenyegethet vagy ingathat meg semmi.
Ha őt kívánjuk követni, a földi élet is öröm lesz Krisztussal, még a nehézségek közepette is, ahogyan Pál apostol mondja: „Most örülök tiértetek elviselt szenvedéseimnek.”(Kol 1,24) Ez ami vallásunk, ezen az úton kell haladnunk. Nem a külsőségek számítanak, az a fontos hogy mennyire élsz együtt Krisztussal. Ha ezt sikerült elérned mi mást kívánhatnál még? Mindent elnyertél. Krisztusban élsz, és Krisztus él benned. Ezután minden nagyon könnyű: az engedelmesség az alázat és a béke.
Áthoszi Porfíriosz atya tanításai
