„Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég.” (Mt 24,6b)
Sokszor előfordul, hogy valaki túlzott szomorúságot érez a világ állapota miatt. Szenved, hogy az emberek, vagy saját maga nem teljesítik Isten akaratát. Fáj neki mások testi és lelki szenvedése. Ez az érzékenység Isten ajándéka. Nőknél ez gyakrabban előfordul. Azok a lelkek, amelyekben megvan ez a finomság, különösen érzékenyek Isten üzenetére és akaratára. Az ilyen érzékeny lelkek képesek arra, hogy előre haladnak a krisztusi életben, mivel szeretik Istent és nem akarják őt megbántani. Mégis veszélyben forognak. Ha nem ajánlják bizalommal életüket Krisztusnak, a gonosz lélek kihasználhatja érzékenységüket, búskomorságba és kétségbeesésbe taszíthatja őket.
Az érzékenységet nem lehet megszüntetni, de átformálni, átalakítani, átváltoztatni, átlényegíteni, szeretetté, örömmé, és Isteni kegyelemmé változtatni igenis lehetséges. Hogyan? Forduljunk az Isten felé! Fordítsatok minden bánatot Krisztus ismerete, szeretete és imádása irányába! Aki várva várja, hogy segítsen rajtunk, megadja majd nekünk kegyelmét és erejét, hogy bánatunkat örömmé, testvéri szeretetté és iránta való imádattá változtassa. Így eltűnik a sötétség.
Szenteljétek lelketeket az imádságnak, és mondjátok. „Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!” Minden gondolatotokért, mindenekért és mindenkiért. Ne figyeljetek arra, mi történik veletek, csak a világosságra figyeljetek, Krisztusra úgy, ahogy a gyermek néz édesanyjára, ha valami történik vele. Mindenre szorongás, szomorúság, vagy kényszer nélkül tekintsetek. Nem kell erőlködnötök és megfeszülnetek! Minden igyekezetetek arra irányuljon, hogy a világosság felé tekintsetek, és megszerezzétek a világosságot. Ne a bánkódásnak adjátok át magatokat, amely nem az Isten Lelkétől származik, hanem szenteljétek inkább magatokat Isteni dicsőítésének!
Minden kellemetlen dolog, amely a lélekben marad és szorongás kelt, okot adhat Isten imádatára, és így nem szerez többé gyötrelmet. Legyen Bizalmatok Istenben! Akkor megszabadultok gondjaitoktól, és az Ő eszközévé váltok. A szomorúság azt mutatja, még nem bíztuk életünket Krisztusra. Bízzatok az Istenben minden körülmények között! „Mindenfelől szoronganak minket, de agyon nem nyomnak” (2Kor4,8)ezt mondja Pál apostol is?
Szeretettel, jósággal, szelídséggel, türelemmel és alázattal nézzetek szembe mindennel! Legyetek kősziklák! Minden törjön meg rajtatok, mint a hullám, amely visszahúzódik, ti pedig sértetlenek maradtok; legyetek rendíthetetlenek! Azt kérdezitek: „ez lehetséges”? Igen, Isten kegyelmével minden lehetséges. Környezetünk ellenállása és az elém kerülő nehézségek ugyanis csupán gyakorlat számunkra. Gyakoroljuk magunkat a türelemben és kitartásban. Igen nagy dolog a türelem, a türelem az nagy erény. Krisztus azt mondta, ha nincs bennetek türelem, elveszítitek lelketeket. Ahhoz, hogy megnyerjétek lelketeket türelemre van szükségetek. „Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketek.” (Lk 21,19) A türelem: szeretet, és szeretet nélkül nem lehet benned türelem. Könyörögjetek hát a Szűzanyához: Bánkódásomat fordítsd örömre, gyászomat változtasd örvendezéssé, sírásomat tedd boldogsággá és ujjongássá, Ó, Istennek egyedül áldott Szülője! (Vecsernye 5. hang Istenszülő ének) Az istenes szomorúságban öröm rejlik. Ezáltal tudunk tovább lépni, mert nem engedi, hogy a csüggedés elsorvassza a lelkünket. Ahol alázatosság van ott nincs csüggedés. Az önző ember minden apróság miatt gyötrődik. Az alázatos viszont a szabad, független mindenkitől és mindentől. Ez csak akkor lehetséges, ha egyesülünk Krisztussal. Minden érzékünk az Úr törvénye szerint működik. Ha készen állsz, arra hogy bárkinek kiüresítsd önmagad. Ez a szabadság. Ahol szeretet, ott a szabadság. Isten szeretetében élve a szabadságban éltek.
Áthoszi Porfíriosz atya tanítása