„Ó valóban nagy és legszentebb Pászka Krisztus: Ó bölcsesség Istennek Igéje és Erősség, add, hogy benned igazabban részesüljünk, a Te országod nem alkonyodó napján” (Feltámadási kánon 9.óda 2. tropár”)
Az igazabban szónak nagyon fontos jelentése van. Mit is jelent? Azt jelenti: hogy még erőteljesebben még élénkebben. Ha Krisztus a paradicsomba fogad, ott Isten kegyelmével még igazabban, élénkebben, vagyis erőteljesebben átélem majd Isten örömét és dicsőségét még inkább, mint itt a földön. Nem tudom, hány évig élek még. Öt, tíz vagy húsz évig? De ameddig élek, Krisztus örömének fogok örvendezni. „Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk” (Apcsel 17,28). Nem törekszem arra, hogy éljek, és gondolok arra, mennyit élek még. Teljesen Isten szeretetére bíztam magam. Az Úrhoz tartozom, akár ebben az életben, akár a másikban. „Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk az Úrnak halunk meg” (Róm 14,8). Isten dönti el, milyen ítéletet hoz. Készen állok a halálra, nem akarom, hogy értelmem a pokol miatt érzett kétségbeesés gondolataival teljék meg. Már meséltem nektek, hogy egy ízben a halál küszöbén álltam, mégis örömet éreztem, hogy Krisztussal találkozom. Nem azért, mert nem éreztem a sok bűnömet, hanem mert hittem, hogy a bűneimnél sokkal nagyobb Isten irgalma. Új Teológus Szent Simeon írja: „sem a vétkek nagysága, sem a bűnök sokasága, nem haladja meg Istenem a Te hosszútűrésedet és emberszeretetedet.
Egyetlen igazság van. Mindannyian elmegyünk. Nem maradunk örökre itt a földön. Az örök élet a célunk. Ezért kell mindenképpen felkészülünk. A titok pedig az, hogyha felkészülünk, akkor boldogok leszünk, nem félünk, hanem örömmel várjuk, hogy belépünk az alkony nélküli világosságba. Ott pedig a kerubokkal meg a szeráfokkal, Egyházunk minden szentjével együtt dicsőítjük a Szentháromság és a Szűzanya nevét. De itt a földön kell kezdenünk, és már itt a háromságos Istent dicsőítve kell élnünk. Ha itt nem egyesülünk Istennel, akkor a másik életben sem leszünk vele a mennyei dicsőségben és örömben. Itt pedig akkor éljük az Örök életet, ha meghaltunk az óember szerint. Egy idevágó olvastam az egyik Szent hegyi Monostor bejáratánál: „Ha meghalsz, mielőtt meghalsz, nem halsz meg, ha meghalsz.” Vagyis ha meghalsz, az óember szerint, akkor az örökkévalóságban élsz majd. Ott pedig nincs halál.
A másik életbe történő átmenet olyan, mint amikor kinyitsz egy ajtót, és a szomszéd helyiségben találod magad, vagy amikor egy hídon mégy át, és áttérsz a túlsó partra. Igazság szerint nem is volna szabad „másik életnek” nevezni. Egyetlen élet van, és ha itt a földön Isten akarata szerint élünk, akkor nyilvánvalóvá lesz előttünk, mi következik halál után. Hallgassátok meg, mit mond a szeretett tanítvány, János apostol: „Szeretteim, most az Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá; és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.(1Jn3,2) Leírhatatlan, mi tárul fel előttünk a halál utáni életben. Ezt írja Pál apostol: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, ember szíve meg nem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek. Egy ízben kis időre eltávoztam az élők sorából. Átléptem a más világba. Láttam a szépségét. Nem akartam visszajönni, bánkódtam, hogy visszatértem. Ott minden ragyogó és kimondhatatlan öröm. A Paradicsom!
Föltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott! (Húsvéti tropár)