Szent Péter és Pál görögkatolikus templom

Bubrik Miklós parókus

Árkosy Viktor diakónus

Óvodánk támogatására

Kronstadti Szent János (†1908) – „Istenről”

Uram! A te neved Szeretet: ne taszíts el engem, tévelygőt! A te neved Erő: erősíts meg engem, erőtlent és elbotlót! A te neved Világosság: világosítsd meg lelkemet, amely elsötétült a közönséges szenvedélyektől. A te neved Békesség: nyugtasd meg háborgó lelkemet! A te neved Irgalmasság: ne szűnjön meg irgalmad irántam! Uram, bárcsak hozzád, az Egyetlenhez kötődne a szívem, és semmi, de semmi földi dologhoz: hiszen a földi dolgokhoz való kötődésbe fájdalom, szorongató érzés és gyötrelmek vegyülnek; bárcsak semmi sem lenne olyan drága a szívemnek a földiek közül, hanem egyedül az Urat tartanám becsben mindenekfelett, s minden mennyei dolgot, valamint a képmására alkotott, halhatatlan, értelmes, okos lelket, Isten ajkának szabad leheletét. Csak ne volna a szívnek semmiféle földi bálványa: pénz, ételek, ruhák, rangok, kitüntetések és egyebek. A legegyszerűbb, nem túl ízletes ételt kell magunkhoz vennünk, hogy ne vonzza magához a szívünket, és egy keveset – csupán azért, hogy erőre kapjunk. Van egy Tanítóm, aki élettel ajándékoz meg: minden szava – az élet szava, vagyis: igazság. Mindenben hiszek neki, mindabban azonban, amit hallok – a gondolataimban és a szívemben, vagy az emberektől –, s ellenkezik az ő szavával, nem hiszek, és hazugságnak, lelki halálnak tartom. Minden igazságot mondj és tégy kételkedés nélkül, bátran, keményen, határozottan! Kerüld a kétkedést, félénkséget, lankadtságot és határozatlanságot! „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet… lelkét” (2Tim 1,7). Urunk: az erők ura (vö. 1Pt 3,22). Légy olyan biztos az Úr közelségében, hogy magad is érezd, Istenhez imádkozva nem csupán gondolatban vagy a szíveddel, hanem az ajkaddal is megérinted őt. „Közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben” (Róm 10,8), azaz: maga Isten. Mindenképpen őrizd meg a szívbéli egyszerűséget: a hit, a remény, a szeretet, a szelídség, az alázat, a jámborság egyszerűségét. Minden jó Istentől származik, számunkra pedig Isten a legfőbb jó: ez tehát a hit, a remény és a szeretet egyszerűsége.

„Jöjjön el a te országod” – vagyis teljes uralmad a szívünkben. Vajon nem én vagyok-e a mindened, én: az Atya és Fiú és Szentlélek – a te Istened, életed, nyugalmad, örvendezésed és boldogságod? Nem én vagyok-e a gazdagságod, ételed-italod, ruházatod és mindened, amid csak van? Mégis mihez ragaszkodsz?  Talán a porhoz?  Mit sajnálsz tőlem a felebarátod személyében?  Vajon a port? Tőlem, aki mindent teremtettem, tőlem, aki képes vagyok a földet és a köveket kenyérré változtatni, s a sziklából vizet fakasztani? Légy mindig velem és bennem, s mindig nyugodt, vidám leszel. Csalatkozott-e valaha is a reményed énbennem? Talán nem nyugtattalak és elevenítettelek meg mindig? Az Úr megteremtett: a nemlétből a létbe hívott; szenvedései és halála által felemelt engem, az elbukottat; bűnösként megtisztított, s a fiává fogadott; az örök javak örökségét ígérte nekem; evangéliumának fényét árasztja rám; atyaként büntet és könyörül rajtam, Napjával megáld,  ételt-italt ad naponta, legfőképpen azonban a leggyönyörűségesebb, életet adó eledelt:  Testét és Vérét kínálja nekem; egészséggel övez fel. Mit is adhatnék neki ezért cserébe? Mivel viszonozhatnám? Semmivel sem, hacsak nem azzal, hogy erőmhöz mérten megőrzöm hűségemet iránta: megtartom parancsolatait, és állhatatosan, keményen ellenállok a bűnnek s az ördögnek.

Az Úr – a létezésem; az Úr – megváltás az örök haláltól; az Úr – az én örök életem; az Úr – megtisztulás és megszabadulás a vétkek sokaságától, ő az én megszentelésem; az Úr – erő az erőtlenségemben; tágasság a szorongattatásomban, reménység a bátortalanságomban és csüggedésemben; az Úr – éltető tűz a dermedtségemben; az Úr – világosság a sötétségemben, békesség a háborgásomban; az Úr – oltalmazóm a kísértéseimben. Ő az én gondolatom, kívánságom, cselekvésem; ő – a lélek és a test világossága, ételem-italom, öltözetem, pajzsom és fegyverzetem. Mindenem az Úr. Én lelkem, szeresd az Urat, és szüntelenül adj neki hálát! „Áldjad, én lelkem, az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét. Áldjad, én lelkem, az Urat, és el ne feledkezz jótéteményeiről. Aki megkönyörül minden törvényszegéseden, és meggyógyítja minden betegségedet. Aki megmenti életedet a pusztulástól, aki megkoszorúz téged irgalmával és könyörületével. Aki javakkal tölti be kívánságodat…” (Zsolt 102[103],1–5 LXX).

Ti, a földnek szülöttei, akik nem ismeritek a tisztaságot, ünnepeljetek, mert a Legszentebb Szűz Mária, Jézus Krisztus Urunk Anyja tökéletesen, maradéktalanul eljutott a számotokra elérhetetlen testi-lelki tisztaságra. Ünnepeljetek, és imádkozzatok hozzá: tanítson meg benneteket és gyermekeiteket a tiszta életre ebben a korhadó, kísértésekkel teli világban. Tisztaságáért, alázatáért s valamennyi erényéért, és amiért méltónak találtatott arra, hogy az Isten Ige Anyja lehessen, hálát adunk mennyei Atyánknak, miközben vértelen áldozatot ajánlunk fel, és ezt mondjuk: „Kiváltképpen szentséges… Nagyasszonyunkért, Istennek Szülőjéért”[1], vagyis eszmei szolgálatot, dicséretet és hálaadást ajánlunk fel számára.  

Miért van bizalmatlanság ott, ahol nem kellene lennie? Például Isten igéjének olvasásakor és hallgatásakor, a templomi felolvasáskor és énekléskor, valamint imádkozás közben. Isten – igazság, s ez elég is. „Az egyház: az igazság oszlopa és szilárd alapja” (vö. 1Tim 3,15). Az ördög: hazugság; rágalmazó, ellenség – s ez elég is. Egyedül Istent ismerd és az ő igazságát; óvakodj az ördögtől meg a hazugságától, képzelgéseitől és fonákságaitól.

Mi az oka annak, hogy az egész természet és minden, ami abban található, olyan bölcs, lenyűgöző rendben, körforgásban ismétlődik? Ez azért van, mert a Teremtő visel rá gondot, ő irányítja. Mitől van az ember – a teremtés koronája – természetében annyi rendetlenség? Miért figyelhető meg az életében annyi rendezetlenség és zűrzavar? Azért, mert kitalálta: gondoskodik magáról, Teremtője akarata és tudása ellenére. Az ember – bűnös! Add át teljes valódat, egész életedet Uradnak, Istenednek, s egész életed bölcs, gyönyörű, fenséges és életadó rendbe fog szerveződni, s az egész csodaszép lesz, akárcsak Isten szent embereinek élete, akik teljességgel átadták magukat Krisztus Istennek, s akik követését az egyház naponta ajánlja példaként számunkra.

Kronstadti Szt. János: Életem Krisztusban. VII. Istenről. (Ford. Havasi Á.) JEL – Odigitria, Budapest, 2014

Napi evangélium

Pol. Panteleimon ingy. orv. vt.
Kattintson ide az elolvasásához!

Eseménynaptár

Kronstadti Szent János Minden boldogságom vagy boldogtalanságom gondolataimtól és szívem indulataitól függ. Ha gondolataim és indulataim összhangban vannak Isten igazságával, akaratával, akkor nyugalomban vagyok, tele isteni fénnyel, örömmel és áldással. Ha nem, akkor nyugtalan vagyok, tele vagyok lelki és lélekölő sötétséggel, kétségbeesés súlya alatt érzem magam. Ha teljesen megváltoztatom szívem megtévesztő és tisztátalan gondolatait és indulatait, és igazzá és Istennek tetszővé teszem azokat, akkor ismét nyugalmat és áldást nyerek. ... Mutass többetMutass kevesebbet
View on Facebook
Nagy Szent BazilNem az a jámbor, aki sokakkal irgalmas, hanem az, aki senkivel sem tesz igazságtalanságot. ... Mutass többetMutass kevesebbet
View on Facebook
Aranyszájú Szent János Megbántott valaki? Ne viszonozd a fájdalmat, mert akkor egyenlő leszel vele. Senki sem gyógyítja a rosszat rosszal, a rossz csak jóval gyógyítható. ... Mutass többetMutass kevesebbet
View on Facebook
Szent PaiszioszA lelki életben törekvőknek nemcsak, hogy nem szabad a világi szellem hatása alá kerülniük, de nem szabad magukat a világiakhoz hasonlítaniuk, és azt gondolniuk magukról, hogy már szentek, majd ellazulva rosszabbakká válniuk, mint a legvilágiabbak. A lelki életben nem a világiakat, hanem a szenteket kell példaképül állítani. ... Mutass többetMutass kevesebbet
View on Facebook
Edesszai Szent TeodorBárkit is szeret az ember, azzal elválaszthatatlanul és folyamatosan együtt kíván lenni, és mindent elkerül, ami megakadályozza abban, hogy vele beszélgessen és közösségben legyen. Ezért nyilvánvaló, hogy aki Istent szereti, vágyakozik arra, hogy folyamatosan vele legyen és közösségben legyen vele. Ez a tiszta ima által adatik meg nekünk. Gondoskodjunk erről az imáról minden erőnkkel. Mert az imádság természeténél fogva ismerőssé és baráttá tesz minket az Úrral. Ahogy a zsoltáros mondta: „Istenem, Istenem, hozzád imádkoztam korán reggel, lelkem szomjazik utánad” (Zsolt 62,3). Aki eltávolította elméjét minden gonosztól, és az isteni szeretet megéríntette a lelkét, az már korán reggel imádkozik Istenhez. ... Mutass többetMutass kevesebbet
View on Facebook