Júdás árulásának a napja. Júdás a pénzvágytól megvakulva elárulja Krisztust a főpapoknak, akik előkészítik az elfogását, megalázását és keresztre feszítését. Júdás tettével a Mesterhez fűződő szeretet kapcsolatot is elárulja. A csók, mely két ember szeretetének a jele, az árulás jelképe lesz.
Júdás a pénzvágy bűvöletében álnokul azon mesterkedett, Uram, hogy téged, az élet kincsét, eladjon. Azért mámorosan rohan a zsidókhoz, és így szól a törvényszegőkhöz: „Mit adtok nekem, és én kezetekbe adom, hogy őt megfeszítsétek!
Júdás, az álnok áruló, álnok csókkal elárulta az Urat és Megváltót; eladta a mindenség Mesterét rabszolgának a vétkezőknek; Isten Báránya, az Atya Fia, mint bárány a vágóhídra ment, mert egyedül Ő gazdag irgalmasságban”. A barátságot meggyalázták. A csókot beszennyezték. Az üdvözlés lealacsonyodott. A szeretetet elárulták… Ez a sötétség órája!…
Miközben Júdás a főpapoknál alkudozik, Krisztus tovább oktatja tanítványait: „Tanítványaidat a misztériumra oktatva, Uram, így tanítottad őket: „Barátaim, vigyázzatok, hogy a félelem ne válasszon el benneteket Tőlem. Mert ha szenvedek is, de a világért teszem. Ne botránkozzatok meg miattam, mert nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak, és hogy életemet váltságdíjként adjam a világért. Ha tehát az Én barátaim vagytok, akkor azt teszitek, amit én teszek. Aki első akar lenni, az legyen utolsó; az úr legyen olyan, mint a szolga. Maradjatok bennem, hogy gyümölcsöt teremjetek, mert én vagyok az Élet szőlőtője.”