A hajnali istentiszteletet csütörtök este végezzük. Ezen az istentiszteleten 12 részletben felolvasásra kerül a szenvedésekről és kereszthalálról szóló teljes evangéliumi elbeszélés. Az első részlet János evangéliumával kezdődik, amelyben az Úr felfedi, hogy Ő az „Út, az Igazság és az Élet”, az Isteni Szeretet ajándéka, aki egyesíti az embereket Önmagával és egymással. Az evangéliumok üzenete, a szenvedések mellett is jól érzékelhető: e világ sötétségéből és szenvedéseiből történő megváltás és az üdvözülés feletti öröm. Krisztus legyőzte a világot. Ez az evangéliumi részlet az úgynevezett főpapi imával végződik, amely feltárja előttünk a Megváltó szolgálatának értelmét. Az utolsó olvasmány Máté evangéliumának a sír lepecsételését elbeszélő részlete. Az evangéliumi szakaszokat, topárok és sztichirák választják el egymástól:
„Aki világosságba, mint köntösbe öltözött, ma meztelenül az ítélőszék előtt áll. Arcára ütéseket fogad el olyan kezektől, amelyeket ő maga alkotott. Bűnös emberek keresztre szögezik a dicsőség Urát. A templom kárpitja akkor meghasadt, a nap pedig elsötétült, mert nem bírta nézni Istennek megcsúfolását, akitől mindenek rettegnek. Őneki hódoljunk!
Ezt mondja az Úr a zsidó népnek: Mit tettem ellened vagy mivel bántottalak meg téged? A vakok szemeit megnyitottam, a leprásokat meggyógyítottam, talpra állítottam az ágyán fekvő bénát. Én népem, mit tettem veled? És ti mivel viszonoztátok azt nekem? A mannáért epét adtatok, a sziklából fakasztott vízért pedig ecetet: és szeretetemért keresztre szögeztetek. Ez nem tarthat így tovább. Elhívom tehát a pogány nemzeteket, és ők dicsőítenek engem az Atyával és Szentlélekkel, és nekik adom az örök életet.
Ma függesztetik a fára az, ki a földet a vizekre függeszté! Ma függesztetik a fára az, ki a földet a vizekre függeszté! Ma függesztetik a fára az, ki a földet a vizekre függeszté! Töviskoszorúval koszorúzzák az angyalok királyát, vörös ruhába öltöztetik azt, ki az egeket felhőkkel felruházta, * veréssel illetik azt, * ki a Jordán vizében Ádám bűnét lemosta; szögekkel kegyetlenül fölszögezik az Anyaszentegyház üdvözítő Jegyesét, lándzsával átdöfik a Szűznek Fiát. Leborulunk a te kínszenvedésed előtt, Krisztus. Leborulunk a te kínszenvedésed előtt, Krisztus, leborulunk a te kínszenvedésed előtt, Krisztus. Mutasd meg nekünk a te dicső föltámadásodat is!”
A kereszt és a halál rendkívüli fájdalmának és szomorúságának órájában halljuk először a feltámadás közvetett említését. Nekünk Krisztus követőknek mindezek együtt járnak. Soha nem különítjük el a keresztet a feltámadás reményétől, sem a feltámadást a kereszt fájdalmas megtapasztalásától. Életünkben mind a kettő jelen van. Szomorúság és boldogság, fájdalom és remény, bánat és fény mindig együtt vannak, elválaszthatatlanok. Ezért beszélnek a szentatyák örömteli szomorúságról. Át kell irányítani tekintetüket a Kereszttől néhány méterre az Élet üres sírjára, amely gúnyt űz a halálból és hirdeti, hogy „Az Úr valóban feltámadt”!