Megfontoltuk-e azokat a fontos kötelezettségeket, amelyeket a keresztségünkkel vállaltunk Isten előtt?
Felismertük-e, hogy úgy kell viselkednünk, mint Isten gyermekei és Urunk testvérei?
Hogy kötelességünk összhangba hozni akaratunkat Isten akaratával?
Hogy mi, mint az Ő gyermekei szabadok maradjunk a bűntől?
Hogy minden erőnkkel, lelkünk és szívünk mélyéről kell szeretnünk Őt?
Hogy imádnunk kell Őt, és vágyódnunk a vele való egyesülésre örökre?
Gondoltuk-e, hogy szívünket szeretetnek kell elárasztania, hogy kiáradjon felebarátunk felé?
Van-e olyan késztetésünk, hogy szentekké, tökéletesekké és Isten képmásaivá, Isten gyermekeivé és a Mennyek Királyságának örököseivé kell válnunk?
