„A büszkeség a sátáni gőg, amely megtagadja Istent és káromolja a Szentlelket, ezért olyan nehéz gyógyítani.
Ez egy mély sötétség, amely megakadályozza, hogy a lélek szeme meglássa a benne lévő fényt, amely Istenhez, az alázathoz, a jóság utáni vágyakozáshoz vezet. Ezzel szemben a szív büszkesége nem sátáni gőgből fakad, hanem különböző körülmények és események hozzák létre: gazdagság, hírnév, kitüntetések, szellemi vagy fizikai adottságok (intelligencia, szépség, erő, ügyesség stb.) Mindezek a dolgok felemelik az ostoba emberek lelkét, akik így hiúvá válnak, de anélkül, hogy istentelenek lennének… Isten gyakran megsajnálja őket, megfenyíti és megmenti. Összetörik a szívük, abbahagyják a dicsőség és a hiúság keresését, és így meggyógyulnak.
Lelki munkád legyen a szíved vizsgálata. Nem fészkel-e benne a büszkeség, mint a mérges kígyó, a szenvedély, amely sok rosszat szül, amely minden erényt elaltat, amely mindent megmérgez? Erre a luciferi rosszindulatra kell irányítani minden gondodat. Éjjel és nappal legyen a lelked vizsgálata a te szüntelen munkád. Azt gondolom, nagy igazság, ha azt mondom, hogy minden lelki küzdelmünk a büszkeség és az abból fakadó bűnök felkutatásából és kiirtásából áll. Ha megszabadulunk büszkeségünktől, és helyére alázatot helyezünk a szívünkbe, akkor mindenünk meglesz. Mert ahol a Krisztusban való igazi alázatosság megtalálható, ott összegyűlik az összes többi erény is, amely Istenhez emel bennünket.”
Szent Nektáriosz atya tanítása