„Akik megkeresztelkedtek Krisztus nevére, azok Krisztust öltötték magukra (Galata 3:27). Milyen nagy igazságra mutat rá Pál apostol ezekben a szavakban! A megkeresztelt keresztények nem a régi embert öltik magukra szenvedélyeivel és bűnös vágyaival együtt, hanem az új embert öltöztetik magukra. Magát Krisztust öltik magukra, aki most már a szívükben él. És a „felöltözött” szó nem valami puszta és külső ruhára utal, hanem valami mélyebbre, valami lényegesre és elidegeníthetetlenre. A Krisztusba vetett hitünk és a keresztségünk által magába Krisztusba öltözünk, és Isten gyermekeivé, a Szentlélek lakóhelyévé, Isten templomává, szentté és tökéletessé, kegyelemből istenivé válunk. Így aztán levetjük a romlottságot, és felöltözünk a romolhatatlanságba. Levetkőzzük a bűn emberét, és magunkra öltjük az igazság és a kegyelem emberét. Levetetjük a halált, és halhatatlanságot öltünk magunkra.
De vajon figyelembe vettük-e azokat a nagyon fontos kötelezettségeket is, amelyeket keresztségünkkel vállaltunk Isten előtt? Felfogtuk-e, hogy úgy kell viselkednünk, mint Isten gyermekeinek és Urunk testvéreinek? Hogy kötelességünk saját akaratunkat Isten akaratához igazítani? Hogy az Ő gyermekeiként mentesnek kell maradnunk a bűntől? Hogy teljes erőnkből, lelkünk és szívünk legmélyéről kell Őt szeretnünk? Hogy imádnunk kell Őt, és örökké vágyakoznunk kell a Vele való egyesülésre? Gondoltunk-e arra, vajon, hogy a szívünknek túlcsordulnia kell a szeretettől, hogy azt kiáraszthassuk felebarátainkra? Tudatában vagyunk-e annak, hogy szentté és tökéletessé, Isten képmásaivá, Isten gyermekeivé és a mennyek országának örököseivé kell válnunk? Mindezekért kötelességünk törekedni, hogy ne legyünk méltatlanok az Isten által ránk bízott elhívásra, és ne érjen bennünket rosszallás… Igen, testvéreim, törekedjünk buzgósággal és önmegtagadással a győzelemre. Senki ne csüggedjen, senki ne veszítse el a bátorságát, senki ne hanyagolja el, senki ne legyen gyáva, senki ne tántorodjék el a lelki küzdelem buktatóival szemben. Mert Isten a mi segítőnk, aki megerősít bennünket az erény nehéz útján.”
Szent Nektáriosz atya tanítása