Az emberiség történelmében csak két fontos esemény van, amelyet Isten Gábriel arkangyalán keresztül jelent be: az Isten Fiának testben való születése és Keresztelő Jánosnak, „testben való” (Mt 11,11) születése az Úr Jézus Krisztus szava szerint.
Krisztus emberek előtti megjelenését időrendben megelőzte a Zakariásnak mondott örömhír, a Szent Keresztelő csodálatos foganása és követte Szűz Mária örömhíre és Krisztus csodálatos fogantatása. Ezért Egyházunk a vonatkozó evangéliumi elbeszélések alapján úgy határozta meg az ünnepek sorrendjét, hogy szeptember 23-án ünnepeljük Keresztelő Szent János fogantatását, és hat hónappal később, március 25-én Szűz Mária Örömhírvételének nagy eseményét. Kilenc hónappal mindkét evangélium után pedig az előre megjövendöltek születését ünnepeljük.
Itt jegyezzük meg, hogy Gábriel a kegyelem idején Isten „szavának” hírnöke, úgy mint Mihály angyal az ószövetség korában. Földi, látható és tapasztalható munkájuk összefonódik szent nevükkel, Mihály úgy értelmezhető, hogy „aki olyan, mint Isten ereje”, míg Gábriel „Isten emberét” jelenti.
Gábriel két örömteli üzenetközvetítésének közvetlen címzettjei Zakariás főpap és Szűz Mária, de rajtuk keresztül az egész világ. Hogyan reagáltak az arkangyali üzenetre? Kezdetben mindketten megijedtek, de ha valami valóban Istentől jön, ahogy a szentatyák mondják, az megnyugtatja a szívet, és az ember örömöt és békét érez. Ezzel szemben, ha valami a gonosztól származik, akkor ennek az ellenkezője történik. A Szűz nem utasítja el, hanem ellenőrzi a hírnököt, a hírvivőt, nehogy megtévessze magát. Valami hasonlót mondott a lelki élményekről Szent Szofronyij atya az angliai Essexből: „Ne fogadjátok el és ne utasítsátok el”. Ez egy alapvető aszketikus elv, elsőnek vizsgáld meg Istentől való-e. A Szűzanya meggyőződött arról, hogy az angyal szavai valóban Istentől ihletettek és alázatosan elfogadta az isteni kérést és együttműködött vele: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” Szabad beleegyezése szükséges volt Isten Fiának megtestesüléséhez.
Keresztelő Szent János fogantatásának és születésének részleteit csak Lukács evangélista jegyzi le evangéliumának elején. Azt olvassuk ott, hogy Zakariás kezdettől fogva hitetlenkedik, annak ellenére, hogy Gábriel világosan megmondja neki, hogy mind az ő, mind a felesége imái meghallgatásra találtak, és világosan megjövendöli neki gyermeke megszentelődését és angyali munkáját. Zakariás, Gábor szavait szembeállítja öregségükkel és Erzsébet meddőségével. Természetesen Isten terve János fogantatására és születésére vonatkozóan megváltoztathatatlan volt, de hitetlensége büntetéseként Zakariást megnémult az angyali próféciák beteljesedésének napjáig, nevezetesen János születéséig. És ekkor Erzsébet valóban az emberi természet törvényei szerint foganta méhében a Keresztelőt, és szülte meg fiát.
Istenszülő Szűz Mária, a Keresztelő foganása utáni hatodik hónapban, azaz közvetlenül az Örömhírvétel, és a mi Urunk Jézus Krisztus fogantatása után meglátogatja rokonát Erzsébetet, hogy igazolja Gábriel róla szóló szavainak igazságát azzal, hogy az angyal szavai, vagyis, hogy Erzsébet gyermeket fogan Isten kegyelméből öregkorában, igaznak bizonyultak.
A két Szent Édesanya találkozásakor ismét csodás események történnek: Ölelésük által isteni kegyelemmel telik meg mind Erzsébet, mind pedig a méhében lakozó János, aki az anyák ölelése által, átöleli Mesterét és vőlegényeként köszönti, és ettől kezdve megkapja a jövőbelátás és a prófétálás ajándékát. Erzsébet pedig teljes bizonyossággal kijelenti, hogy a Mária méhében hordozott csecsemő a világ Ura és Megváltója. Mária azonnal, teljesen meggyőződve annak igazságáról, amit Gábriel hirdetett neki, tele isteni örömmel és ujjongással, szíve mélyéből dicséri az Urat, aki érdemessé tette őt arra, hogy az Ő anyja legyen, ezt a csodálatos himnuszt zengi: „Magasztalja lelkem az Urat”, amelyet naponta énekelünk a reggeli istentiszteletben, a 9. óda előtt, az ő tiszteletére, beteljesítve teofánikus próféciáját: „Íme, e naptól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék”.
Körülbelül három hónap múlva Szűz Mária elhagyja Zakariás házát, és megszületik „a legnagyobb az asszonyok szülöttei között” János. Itt is sok csoda történik az isteni kegyelem kiáradása által. Erzsébet és az addig szótlan Zakariás is a János nevet adja a csecsemőnek, természetesen isteni sugallatra, noha a családjukban nem volt ilyen nevű ember. Egy név, amely méltó volt a születendő gyermekhez, hiszen a héber János jelentése „Isten kegyelme vagy Isten ajándéka”, amelynek gyökere a sémi Hanna névben van, ami isteni kegyelmet jelent. Zakariás abban a pillanatban csodálatos módon visszanyerte a hangját, hiszen a „pusztában kiáltó hangjának” apját nem szabad megfosztani tőle. A csodát csoda követi, Zakariás prófétai ajándékot is kap, és dicsőíti Istent, aki megtestesülése által megkönyörült a világon és üdvösséget ad neki, és megjövendöli gyermekének prófétai és isteni előfutár életét.
Most pedig, kedves testvéreim, akik összegyűlünk szent templomainkban a Keresztelő áldott ünnepén, hogy méltó módon megemlékezzünk e legnagyobb Szent csodálatos születésnapjáról, elmélkedjünk szentségének nagyságáról. Fogantatását Gábriel arkangyal hirdette meg szent atyjának és főpapjának, Zakariásnak a kereszténység előtti korszak legszentebb helyén, Salamon templomának szentélyében, a zsidó istentisztelet legszentebb pillanatában, a tömjénáldozat felajánlásakor. Megjövendöli, hogy már anyja méhétől fogva Lélekhordozóvá válik, amelyet minden szent, mint tudjuk, sokéves kemény lelki küzdelem vagy fájdalmas mártíromság árán ér csak el. Megjövendöli a gyermek életének, aszketikus magatartásának jövőbeli szentségét is, prófétai-tanítói karizmáját, előfutár munkáját, amellyel előkészíti majd az utat, feltöri a zsidók kemény szívét, hogy jó szándékúak legyenek, hogy elfogadják, befogadják az eljövendő Megváltónak a tanítását, hogy higgyenek benne, mint várva várt Messiásban. A csodálatos események, amelyek Keresztelő Szent János életében történtek: a születése, angyali élete a Jordán pusztájában, a bűnbánat hirdetése, Jézus Istenségének megvallása, a keresztelési munkája, Krisztus megkeresztelése, a Szentháromság megjelenése, a vétkek és bűnök megfékezése, annak feltárása, a mártírhalála. Az Ő előkészítő munkája, előképe a mi életünknek. Ezért vált Krisztus tévedhetetlen és csalhatatlan „szájává”, mindentudó és mindent ismerő szíve méltán boldoggá avatta őt, mint a legnagyobb és legszentebb embert, aki valaha a földön született.
Ő a hatalmas Előfutár, testvéreim, aki e legszentebb életéért, a legnagyobb bátorsággal állhat Isten trónja előtt, értünk bűnösökért, akik méltatlan cselekedeteinkkel, gondolatainkkal, szavainkkal megbántottuk és megbántjuk az Urat, alázatosan kérjük Őt, hogy adjon nekünk bűnbánatot és életünk és elménk megjobbítását. A bűnbánatot gyakoroljuk, őszinte gyónással, a szentáldozásban való lelkiismeretes és erőteljes érdemszerző részvétellel, alázatos és az Isten és testvéreink iránti szeretet cselekedeteivel teli élettel. Tudjuk, hogy csak így fog eljönni Isten nagy kegyelme földünkre, a mi emberi nemünkre, a gonosz rabszolgaságába taszított lelkeink vágyott megváltása.
De mindenekelőtt méltók leszünk a mi megingathatatlan és állandó hazánk, a mennyek országa kimondhatatlan örömére, Krisztus Jézusban, a mi Urunkban, akit az Atyával és a Szentlélekkel együtt a dicsőség illet örökkön-örökké. Ámen!
Legyen rajtunk az Isten áldása!
