Ezen ima áhítatos gyakorlása az embert a környezetében rejlő sok ellentétes energiával való találkozásra vezeti. A mélységes bűnbánat állapotában behatol a „bölcsek bölcsességének és az okosok értelmének” (1Kor 1,19) határain túli térbe. Intenzívebb gyakorlásában nagy tapasztalatra és egy vezetőre van szükség. Kivétel nélkül mindenkinek, aki gyakorolja a Jézus imát, józan megfontoltságra, a megtörtség és az istenfélelem lelkületére, türelemre van szüksége. Ekkor válik olyan erővé, amely egyesíti szellemünket Isten Lelkével, és biztosítja az örökkévalóság bennünk élő jelenlétének érzését, amely már átvezetett bennünket a bennünk rejtőző mélységes sötétségeken. Ez az ima a menny nagy ajándéka az embernek és az emberiségnek. Hogy mennyire fontos az imádságban való időzés (hogy ne mondjam: gyakorlás), arról ez a tapasztalat is tanúskodik.
A világi emberek életéből hozok néhány példát. A sportolók a versenyekre való felkészülés során hosszú időn át ismétlik ugyanazokat a gyakorlatokat, hogy a teljesítés idején gyorsan és biztonsággal, mechanikusan végezhessék el azokat a mozdulatokat, amelyeket már elsajátítottak. Az eredményesség minősége a gyakorlatok számától függ.
Elmondok egy másik esetet is, amelyet egy ismerősömtől hallottam. Valamelyik európai városban két testvér szinte egyszerre vett feleségül két fiatal nőt. Az egyik orvos volt, éles felfogású és erős jellemű ember. A másik csinosabb volt ugyan, de nem volt különösebben intelligens. Amikor mindkettőjük számára közeledett a szülés ideje, elhatározták, hogy első tapasztalataikat az újonnan megjelenő „fájdalommentes szülés” módszerével szerzik meg. Az első, az orvosnő, azonnal megértette e módszer egész mechanizmusát, és az előírt torna két-három órája után felhagyott a gyakorlatokkal, meggyőződve arról, hogy mindent megértett, és hogy a szükség idején majd alkalmazza a tudását. A másik nem sokat tudott a test anatómiájáról, és nem is akart foglalkozni a módszer elméleti aspektusával, hanem egyszerűen buzgón átadta magát az előírt testmozgások ismétlésének. Miután elsajátította ezeket, amikor eljött az idő, megindult a szülés. És mit gondolnak, mi történt? Az első, a szülés pillanatában, a vajúdás nehézségei között, már nem emlékezett az elméletre, és nagyon nehezen, fájdalommal szült, míg a másik fájdalom nélkül és szinte minden nehézség nélkül szülte meg gyermekét.
Így fog ez velünk is megtörténni. A modern és művelt ember képes megérteni a szellemi ima „mechanizmusát”. Elég, ha két-három hétig buzgón imádkozik, elolvas néhány könyvet, és ott, a már megírt könyvekhez hozzá tudja tenni a magáét. De a halál idején, amikor egész teremtett valónk erőszakos felbomlásnak van kitéve, amikor az elme elhomályosul, és a szív erős fájdalmakat érez, akkor minden elméleti tudásunk eltűnik, és az ima elveszhet. Évekig kell imádkozni. Keveset kell olvasni, és csak azt, ami így, vagy úgy az imádsághoz kapcsolódik, és tartalmában együttműködik vele, hogy a bűnbánati ima iránti vonzást az elme belsőleg megőrizze és ezáltal megerősítse. A gyakori ismétléstől az imádság lényünk természetévé válik, természetes reakcióvá a lelki szféra minden jelenségére, legyen az fény vagy sötétség, szent angyalok vagy démoni erők megjelenése, öröm vagy bánat – egyszóval minden időben és körülményben. Ezzel a fajta imádsággal valóban fájdalommentessé tehető a mennyei életbe való születésünk.
A Krisztus által kinyilatkoztatott tökéletesség a földi határok között elérhetetlen. A kísértések sokasága, amelyeken átmegy az, aki ezt az imát gyakorolja, leírhatatlan. A Jézus imának a gyakorlása, paradox módon az emberi szellemet a világban rejlő erőkkel való találkozásra vezeti. A Jézus nevében való imádkozás kivívja a világi hatalmak támadását, vagy jobban mondva, harcot indítanak „e kor sötétségének világi urai, a gonoszságnak szellemi erői” (vö. Ef 6,12) az imádkozó emberrel szemben. Ez az ima, amely az embert a földi bölcsesség határain túli tartományokba, annak legmagasabb formáiba emeli, „hűséges angyalt igényel vezetőként”. A Jézus ima lényegét tekintve minden külső forma fölött áll, de a gyakorlatban, mivel az ember képtelen sokáig tiszta elmével koncentrálni rá, a figyelem fenntartásának érdekében egy imafűzért, görögül komboszkinit használunk. Az Athosz-hegyen a legelterjedtebb a száz csomót tartalmazó komboszkini, négy huszonöt csomós részre osztva. A nappali és éjszakai imák számát az egyén ereje és életkörülményei szerint határozzák meg a lelkiatyák. (Szofroniosz archimandrita, „Az imáról”)
Szent Szofroniosz atya könyörögj értünk!
Legyen rajtunk az Isten áldása!
ESSEXI SZENT SZOFRONIOSZ (+1993)