Főtisztelendő és Nagyméltóságú Fülöp Érsek-Metropolita Atya!
Főtisztelendő és Nagyméltóságú Lajos Püspök Atya!
Főtisztelendő Főhelynök Atya, Helynök Atya, Esperes Atya!
Tisztelt Polgármester, Alpolgármester Urak!
Tisztelt Képviselő Urak!
Főtisztelendő Atyák, Diakónus Atyák!
Kedves Testvérek!
A hála az egyik legszebb szívbéli tulajdonság. Azt gondolom, hogy itt és most mindannyiunk szíve a hálával van csordultig tele. Az, hogy a mai napon hosszú évek imádságainak, sok szent közbenjárásának, sok ember munkájának gyümölcseként itt állhatunk ebben a lélegzetelállítóan gyönyörű templomban, amelynek minden millimétere bizánci egyházunk lelki gazdagságának szimbóluma, az nem más, mint az Isten végtelen szeretetének és gondviselésének kézzel fogható megnyilatkozása.
Azt hiszem nem vagyok egyedül az érzéssel, hogy mi, itt a szórványban élő hívek telve voltunk vággyal, hogy ezen a vidéken is legyen egy hely, ahol a saját hitvallásunk szerint tudjuk megélni és gyakorolni hitünket. És most itt van ez a csoda. Az Isten háza, mely a 2010. évi (?) alapkőletételtől a mai napra érte el teljességét. Nem volt könnyű az út idáig eljutni. Az Isten azonban mindig gondoskodik a körülmények gondviselésszerű összefolyásáról, arról, hogy mindig legyen általa kirendelt ember, aki segíteni tud. Nem volt ez másképp most sem.
Az építkezés utáni fázis a festés és az ikonosztázion elkészítése volt, melynek szerződéses összege 138.000.- Euro. Az árfolyamváltozásokat is figyelembe véve, illetve az állványozás, utazás, szállítás járulékos költségeivel is kiegészítve nagyságrendileg 70 millió forintba került. 48 millió forintot Pest Vármegye Közgyűlésének köszönhetünk. Hálásak vagyunk Tuzson Bence Igazságügy Miniszter Úrnak és Szabó István Úrnak, aki Pest Vármegye Közgyűlésének Elnöke a segítségükért és közbenjárásukért, amit az anyagi támogatáshoz nyújtottak. Ők sajnos a mai napon fizikailag nem tudnak velünk lenni előre nem látott és nem tervezett egyéb feladataik miatt, de biztosították a híveket arról, hogy lélekben velünk ünnepelnek. Az Egyházmegye 4 millió forinttal támogatta a beruházást, melyért végtelenül hálásak vagyunk Fülöp Érsek Atyának. De nemcsak az anyagi támogatásért, hanem áldásáért és azért is, hogy szeretettel, atyai gondossággal terelgette ügyünket, imáival ő is közbenjárt a Mindenható Atyánál. Dunakeszi Városától 4, Göd Városától 1,5 millió forint támogatást kaptunk, melyet szívből köszönünk nekik. 13 millió forintot pedig a hívek adományaiból tudtunk fedezni. A jókedvű adakozót szereti az Isten. Hiszem, hogy mindannyiunk életén rajta az Isten áldása, hisz’ minden vasárnapi Szent Liturgián elhangzik a könyörgés, hogy: „Szenteld meg azokat, kik házad ékességét szeretik! Te viszont dicsőítsd meg őket isteni erőddel, s ne hagyj el minket, kik benned bízunk!”
Igen, bíztunk! Sokan sokat imádkoztunk. A legnagyobb, legszívbőljövőbb hála a Gondviselő Istent illeti, aki egy szavával fenntartja a világmindenséget, aki parancsolt és lett Dunakeszin egy olyan templom, ami a mennyei szépség kicsi morzsája itt a földön. Hálásak vagyunk a Legszentebb Istenszülőnek a közbenjárásáért, és lelkiatyánk kedves szentjeinek, akikhez ő nagyon sokat fohászkodott a munkálatok során, Tsaliki Szent Jakabnak, Orosz Szent Jánosnak, Eviai Szent Dávidnak. Ők mindhárman Görögországban, Evia szigetén éltek. Milyen csodálatosak az Isten útjai, ugyanis sok-sok tervezgetés után Püspök Atya áldását adta arra, hogy Evangelisz Caprunisz legyen az ikonfestőnk, és az ő munkatársai, segítői: Hrisztosz, Jorgosz és Szpírosz, akik mindannyian szintén Evia szigetéről valók. De ez még nem minden. Hrisztosz édesanyja Tsalikisz Szent Jakab lelkigyermeke volt, ő személyesen is ismerte gyerekkorában ezt a drága szentet, aki imáival, közbenjárásával segítségünkre volt, hogy ez a templom most ebben a szépségében gyönyörködtessen mindannyiunkat. Fontos még megemlítenünk Arkagyíj Atyát, aki Evangelisz jóbarátja és a Munkácsi Egyházmegye papja, ő szintén az ikonfestő csapat tagja volt. Nem maradhatnak ki a faragómesterek sem Pándelisz és Vaszil, akik az ikonsztázion fa vázát faragták.
Amikor felsoroljuk, ezeket a neveket, hogy hálásak vagyunk nekik, mert ebben-abban segítettek, akkor nem csak nekik hanem értük is hálásak vagyunk az Úrnak, hogy ők vannak és átmenetileg az életünk részei lehettek. Úgy érzem, hogy amikor végig gondoljuk, hogy ki mindenkiért érzünk hálát, akkor nem hagyhatjuk ki a lelkiatyánkat és családját sem. Az ő fáradhatatlan munkája és Isten iránti mély szeretete, imái nélkül sem tartanánk ma itt. Csak egyet kiemelve, több száz kilométert vezetett azért, hogy a feleségével hazahozzák az ikonosztázion ikonjait Görögországból. Azonban az iránta érzett szeretetünk és Istennek mondott hálánk és hozzá való ragaszkodásunk alapja mégsem ez.
December 13-án Főtisztelendő Fülöp Püspök Atyám kirakott egy posztot az Instagram oldalára, ahol egy szertartás részlet hallható, ahol gyönyörű ősi bizánci dallamon szól a „Valóban méltó…” A poszt pedig így kezdődik: „Nem ez nem Görögország, ez a dunakeszi görögkatolikus templom” Úgy emlékszem, hogy pont azon a szertartáson fogalmazta meg Püspök Atya, hogy Dunakeszi egy sziget, hitünk egy különleges szigete. Szívemnek nagyon kedves volt ez a mondat, és azért is jegyeztem meg szó szerint, mert utána még sokáig forgattam magamban.
Mély megdöbbenéssel figyeljük a híreket nap, mint nap a Damaszkuszban történt ortodox templom elleni terrortámadásról, ahol sokan haltak mártírhalált. Ma a világban nagyon sok helyen keresztényüldözés van. Ami ijesztő és félelmetes. Az Úr Jézus megmondta, hogy „Üldözni fognak Titeket az én nevemért!” A legbuzgóbb lelkű Istenszerető embert is eltölti a félelem, hogy mi minden vár még ránk? A ma embere sokszor szenved belső ürességtől. Közösségünkben vannak, akik súlyos betegséggel küzdenek és tudják, hogy közel a találkozás az Istennel. Vannak, akik hivatást keresnek, és nem tudják hogyan tovább. Vannak, akik a hitéletben akadnak el, és sorolhatnánk vég nélkül azokat az epizódokat az életünkből, amikor az ember a templom felé veszi az irányt. Azért mert tudja, hogy ott nyugalom és békesség van és ott válaszok vannak. A dunakeszi hívek tudják, hogy a napnak melyik szakaszában egy lelkiatya is ott van a lefüggönyözött szentélyben és csendesen imádkozik. Tudja, hogy mikor kell a templomba bemenni, és ott fogja őt találni. Vecsernyeidőben mindenképpen, minden nap. A lelkiatyánk pedig soha nem hagyja figyelmen kívül a legkisebb gondot sem, figyelmesen hallgat, megért, és imádkozik mindenkiért, akik hozzá fordulnak, és az ő lelki gyermekeivé válnak. Ez a személyes odafordulás az, ami egy kincs számunkra. Az Atyaság kincse.
Az ő jelenléte erőt és biztonságot ad mindazoknak akik rábízzák magukat „hitünknek ennek a különleges szigetén”. A lelkiatya nem átmenetileg kell, hogy része legyen az életünknek. Hiszen ő nem egy hajóskapitány, aki áthajózik és átmenetileg kiköt a szigeten, ő a világítótorony. Az internet a világítótoronyról azt írja, hogy a hajósok megmentői, a világítótornyok elsődleges feladata a hajósok figyelmeztetése a veszélyes partvidékekre és zátonyokra. Ezek az építmények éjszaka villogó vagy állandó fényt bocsátanak ki, amely messziről látható, nappal pedig jellegzetes festésükkel és alakjukkal segítik a navigációt. Én úgy gondolom, hogy ez annyira szép, hogy nem kell hozzáfűzni semmit. Bízunk benne és egyben kérjük is Főtisztelendő Fülöp Püspök Atyánkat, hogy sokáig hagyja meg őt nekünk világítótoronyként, és hordozza imáiban, mert amíg ő a dunakeszi hívek lelkiatyja addig ennek a szigetnek a közösséget összetartja, sőt egyre többen jelentkeznek, hogy közénk szeretnének tartozni (keresztelkedni vágyók, vagy más felekezetbeliek) a hit pedig elmélyül, a dunakeszi egyházközség a szeretet, a remény és a megszentelődés forrása lesz.
A Hálaadó akathisztosz egyik számomra nagyon kedves mondatával fejezném be gondolataimat.
„Dicsőség neked a megindult lélek meghatódott imádságaiért!”
Szabóné Revák Mária
(Fotógaléria elérhető az egyházmegye honlapján: https://hd.gorogkatolikus.hu/A-gorogkatolikussag-kulonleges-szigete-%E2%80%93-unnep-Dunakeszin-2025-julius-02)