Pol. István apostoli király, Hierotheosz fp. – (Sámuel pr.)
Gal 1,11-19
Testvéreim! Emlékeztetlek benneteket, hogy az evangélium, amit én hirdettem, nem emberi mérték szerint való, ugyanis én nem embertől kaptam – nem is tanítottak rá –, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által. Hiszen hallottatok arról, milyen volt egykori magatartásom a zsidó vallásban: hogy féktelenül üldöztem Isten egyházát, és a pusztulására törtem, és a vallási buzgóság tekintetében sok kortársamat fölülmúltam népem körében, s elfogult rajongója voltam atyáim hagyományainak. De amikor annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által meghívott, úgy tetszett, hogy kinyilatkoztassa Fiát bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, akkor ahelyett, hogy emberektől kértem volna tanácsot, vagy felmentem volna Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, azonnal Arábiába mentem, aztán ismét visszatértem Damaszkuszba. Majd három évvel később felmentem Jeruzsálembe, hogy találkozzam Kéfással, és nála maradtam tizenöt napig. De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét.
Jn 10,9-16
Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem. Amint az Atya ismer engem, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz, és egy pásztor.”