Evdokimosz szé.
2Kor 1,12-20
Testvéreim! Büszkeségünk lelkiismeretünk tanúsága: Istentől való őszinteséggel és tiszta szándékkal, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, főként közöttetek. Mert nem írunk nektek mást, mint amit olvastok, és meg is értetek. És remélem, teljesen meg fogjátok érteni, ahogyan részben már meg is értettetek minket, hogy mi vagyunk a ti büszkeségetek, éppúgy, amint ti a miénk a mi Urunk, Jézus napján. Korábban ezzel a bizalommal akartam hozzátok jönni, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben. Aztán a segítségetekkel akartam átmenni Makedóniába, és Makedóniából ismét hozzátok, hogy ti bocsássatok útra Júdeába. Amikor tehát ez volt a szándékom, vajon felelőtlen voltam-e? Vagy amit tervezek, azt pusztán emberi szempontok alapján tervezem-e? Úgy, hogy nálam talán az „igen” egyszersmind „nem” is? Isten a tanúm, hogy hozzátok intézett szavunk nem „igen is, meg nem is”. Mert a közöttetek általunk – általam, valamint Szilvánusz és Timóteus által – hirdetett Isten Fia, Jézus Krisztus nem volt „igen” és „nem”. Ellenkezőleg, benne az „igen” lett maradandóvá. Isten valamennyi ígérete benne lett „igen”. Ezért általa mondunk áment, hogy Istent dicsőítsük.
Mt 22,23-33
Abban az időben szadduceusok mentek Jézushoz, akik úgy tartották, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt: „Mester, Mózes azt mondta, hogy ha valaki gyermektelenül hal meg, a testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének. Volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt. Mivel nem volt gyermeke, feleségét a testvérére hagyta. Ugyanez történt a másodikkal, majd a harmadikkal is, egészen a hetedikig. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor tehát a hét közül vajon melyiknek a felesége lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt.” Jézus így válaszolt nekik: „Tévedtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. Mert a feltámadáskor nem nősülnek, nem is mennek férjhez, hanem olyanok, mint Isten angyalai a mennyben. A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene«? Az Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké.” Amikor a sokaság ezt hallotta, elámult tanításán.