Szilás és Szilvánusz apk.
2Kor 1,1-7
Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér Isten korintusi egyházának és mindazoknak a szenteknek, akik Akhájában vannak: kegyelem néktek és béke Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Áldott legyen az Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is meg tudjunk vigasztalni másokat bármilyen nyomorúságban, annak a vigasztalásnak az erejében, amellyel Isten vigasztal minket. Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által vigasztalásunk is. Ha gyötrődünk, vigasztalásotokat és üdvösségeteket szolgálja; ha vigasztalódunk, ez is vigasztalásotokért van, mert képessé tesz benneteket ugyanazon szenvedések elviselésére, mint amelyeket mi is eltűrünk. Ami titeket illet, reményünk szilárd, mert tudjuk, hogy amint részetek van a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.
Mt 21,43-46
Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan nép kapja meg, amely megtermi annak gyümölcseit. És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt szétmorzsolja.” Jézus példabeszédeit hallva a főpapok és az írástudók megértették, hogy róluk beszélt. Keresték az alkalmat, hogy elfogják, de féltek a népsokaságtól, mert az prófétának tartotta.