Onufriosz rem., Péter szé.
Róm 9,6-19
Testvéreim! Egyáltalán nem arról van szó, hogy Isten igéje erejét veszítette. Mert nem mind Izrael, akik Izraeltől származnak; és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem: <i>aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni</i>. Azaz nem a test szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódnak. Ez a szó: <i>Ez idő tájt eljövök, és fia lesz Sárának</i> – egy ígéret szava. De nemcsak ezt lehet említeni, hanem Rebekkát is, aki egytől, a mi atyánktól, Izsáktól fogant. De még meg sem születtek fiai, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy Istennek a kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön – nem cselekedetek alapján, hanem meghívás alapján –, megmondatott Rebekkának, hogy <i>a nagyobbik szolgálni fog a kisebbiknek,</i> ahogy meg van írva: <i>Jákobot szerettem, Ézsaut meg gyűlöltem</i>. Mit mondjunk hát? Csak nem igazságtalan Isten? Szó sincs róla! Hiszen Mózeshez így szól: <i>Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok</i>. Tehát nem azon múlik, hogy valaki akarja vagy fut, hanem a könyörülő Istenen. Mert így szól az Írás a fáraóhoz: <i>Pontosan arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hirdessék nevemet az egész földön</i>. Ezért tehát akin akar, megkönyörül; és megkeményíti azt, akit akar. Erre azt mondod majd nekem: „Akkor miért hibáztat? Hiszen ki állhat ellen akaratának?”
Mt 10,32-36; 11,1
Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt mennyei Atyám előtt; aki pedig megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom majd mennyei Atyám előtt. Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét hozni jöttem, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége.” Amikor Jézus befejezte a tizenkét apostol oktatását, továbbment, hogy tanítson és hirdesse az igét a városaikban.