A melitinéi 33 vt., Lázár szé.
2Kor 11,1-6
Testvéreim! Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget! Viseljetek el engem! Mert a féltékenyen szerető Isten féltékenységével szeretlek titeket, ugyanis eljegyeztelek titeket egy férfival, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé. De félek, nehogy amint a kígyó ravaszságával rászedte Évát, a ti gondolataitok is eltántorodjanak a Krisztus iránti kizárólagos [és tiszta] elkötelezettségtől. Mert ha valaki hozzátok érkezik, és más Jézust hirdet, mint akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem azt, akit kaptatok, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, azt szépen eltűritek. Mindazonáltal úgy gondolom, semmivel sem vagyok alább való a fő-fő apostoloknál. Ha az ékesszólásban iskolázatlan vagyok is, az ismeretben nem. Ellenkezőleg, ezt mindenki előtt és minden tekintetben bizonyítottuk.
Lk 9,1-6
Abban az időben Jézus összehívta a tizenkét tanítványát, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és a betegségek gyógyítására. Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Ezt mondta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt; két ingetek se legyen! Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább! Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket, hagyjátok el azt a várost, és még a port is rázzátok le lábatokról bizonyságul ellenük!” Útra keltek tehát, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak.