Mikeás pr.
2Kor 7,10-16
Testvéreim! Az Isten akarata szerinti szomorúság az üdvösségre vezető töredelmet munkálja, s ezt senki nem bánja meg; a világ szerinti szomorúság viszont halálra vezet. Lám, pontosan ez – tudniillik, hogy Isten akarata szerint szomorodtatok el – mekkora buzgóságra sarkallt titeket, sőt mentegetőzésre, sőt méltatlankodásra, sőt aggodalomra, sőt vágyódásra, sőt ragaszkodásra, sőt a vétkes megbüntetésére! Minden szempontból igazoltátok, hogy ez ügyben ártatlanok vagytok. Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő miatt és nem is a sértett érdekében írtam, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá legyen ragaszkodásotok, amely Isten színe előtt él bennetek irántunk. Ezért tehát megvigasztalódtunk. De saját megvigasztalódásunkon túl még jobban örültünk Titusz örömének, ugyanis ti mindannyian felüdítettétek az ő lelkét. És ha egy kissé dicsekedtem is neki veletek, nem vallottam szégyent. Ellenkezőleg, ahogy nektek mindent az igazsághoz híven mondtunk el, úgy Titusz előtt való dicsekvésünk is igaznak bizonyult. Az ő szíve még jobban felétek fordul, amikor visszaemlékezik mindnyájatok engedelmességére, amint félve és remegve fogadtátok őt. Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.
Mk 2,18-22
Abban az időben János és a farizeusok tanítványai böjtöltek. Ezért odamentek Jézushoz, és megkérdezték: „Miért van az, hogy János tanítványai és a farizeusokéi böjtölnek, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: „Böjtölhet-e a násznép, míg vele a vőlegény? Amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek. De eljön az idő, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha mégis, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és még nagyobb szakadás támad. És senki sem tölt új bort régi tömlőbe, vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor kiömlik, a tömlő pedig tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.”