Pol. Ker. János pr. születése
Róm 13,11b-14,4
Testvéreim! Közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk! Múlóban az éjszaka, közeledik a nappal. Tegyük hát le a sötétség cselekedeteit, és öltsük magunkra a világosság fegyvereit! Ahogy nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem paráználkodásban és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, és ne tulajdonítsatok fontosságot a test vágyainak! A hitben erőtlent fogadjátok el anélkül, hogy meggyőződésével vitába szállnátok! Az egyik azt hiszi, hogy mindent ehet, az erőtlen meg csak zöldségfélét eszik. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, mert Isten elfogadta őt! Ki vagy te, hogy más szolgája fölött ítélkezel? Saját ura előtt áll vagy bukik. De állni fog, mert az Úrnak van hatalma arra, hogy megtartsa állva.
Lk 1,1-25.57-68.76.80
Mivel már sokan megkísérelték rendre elbeszélni a körünkben beteljesedett eseményeket, amint reánk hagyták nekünk azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének, jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, tiszteletreméltó Teofil, sorrendben leírni, hogy felismerd azon dolgoknak bizonyosságát, amelyekre téged oktattak.<br>Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Abija papi osztályából. Felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak az Isten előtt, feddhetetlenül éltek, az Úr minden parancsa és rendelkezése szerint. De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak. Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten előtt, és a papi szolgálat szokása szerint rá esett a sor, hogy tömjénezzen, bement az Úr templomába. Az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában. Akkor megjelent neki az Úr angyala a tömjénoltár jobb oldalán. Amikor Zakariás meglátta, zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és részegítő italt nem fog inni, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni, Illés szellemével és erejével jár majd őelőtte, hogy az apák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket pedig az igazak okosságára, és így felkészült népet állítson az Úr elé.” Ekkor Zakariás így szólt az angyalhoz: „Miből fogom ezt megtudni? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.” Feleletül az angyal ezt mondta neki: „Én Gábriel vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy szóljak hozzád, és meghozzam neked ezt az örömhírt. Íme, megnémulsz, és nem tudsz megszólalni addig a napig, amíg ezek meg nem történnek, mert nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében be fognak teljesedni.” Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy sokáig időzik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomása volt a templomban, ő pedig intett nekik, és néma maradt. Amikor azután leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. E napok után Erzsébet, a felesége fogant, és elrejtőzött öt hónapig, mondván: „Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.” Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön, és fiút szült. Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmat tanúsított iránta, és együtt örvendeztek vele. Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak kezdték nevezni. De az anyja így szólt: „Semmiképpen sem, hanem Jánosnak kell hívni.” Erre így szóltak hozzá: „Senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.” Aztán intettek az apának, hogyan akarja őt nevezni. Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János az ő neve.” Erre mindnyájan elcsodálkoztak. Neki pedig azonnal megnyílt az ajka és a nyelve, megszólalt, és magasztalta az Istent. Félelem szállta meg összes szomszédjukat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek mindezekről a dolgokról. Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és mondták: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” És az Úr keze volt vele. Apja, Zakariás, betelt Szentlélekkel, és így prófétált: „Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét. Téged pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fognak nevezni, mert az Úr színe előtt jársz majd, hogy előkészítsd az ő útjait.” A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt addig a napig, amíg nyilvánosan föl nem lépett Izrael előtt.