Cirusz és János ingy. orv. vtk.
Róm 10,1-10
Testvéreim! Szívem vágya és Istenhez forduló imám értük van, hogy üdvözüljenek. Tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint. Félreismervén ugyanis Isten igazságát, és a magukét igyekezvén érvényre juttatni, nem vetették alá magukat Isten igazságának. Mert a Törvény vége és célja Krisztus minden hívő megigazulására. Mózes ugyanis ezt írja a Törvény alapján álló igazságról: <i>Az ember, aki megteszi ezeket, élni fog általuk</i>. A hit alapján álló igazságról pedig így szól: <i>Ne mondd szívedben: „Ki megy fel a mennybe?”</i> – azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza –, vagy: <i>„Ki megy le az alvilágba?”</i> – azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza. Hanem mit mond? <i>Közel van hozzád az ige: a szájadban és a szívedben,</i> tudniillik a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát szájaddal Úrnak vallod Jézust, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, üdvözülsz. Mert a szívbeli hit a megigazulásra, a szájjal való hitvallás pedig az üdvösségre szolgál.
Mt 8,28-9,1
Abban az időben, amikor Jézus a gadarénusok vidékére ért, két, ördögtől megszállott emberrel találkozott. A sírboltokból jöttek elő, és annyira elvadultak voltak, hogy senki sem tudott azon az úton járni. És íme, felkiáltottak: „Mi közünk hozzád, Jézus, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Messze tőlük nagy disznókonda legelészett. Ezért az ördögök azt kérték tőle: „Ha kiűzöl minket, parancsold meg, hogy a kondába menjünk!” Azt mondta nekik: „Menjetek!” Erre kimentek, és megszállták a kondát, mire az egész konda lerohant a meredekről a tengerbe, és vízbe fúlt. A kanászok elfutottak, és a városba érve mindent elmondtak, azt is, ami a megszállottakkal történt. Ekkor az egész város kiment Jézus elé, és amikor megpillantották, kérték, távozzék határukból. Erre beszállt a bárkába, átkelt a túlpartra, és városába ment.