Panagiotis atya – A modern ember és a templom

A mai ember nem betegként, hanem vendégként érkezik a templomba. „Tetszik”, „Nem tetszik”, „túl hosszú volt”, „túl hangosan beszélt”, „Semmit sem éreztem”. Így ítéli meg az ember az istentiszteletet, mintha egy termék lenne. Már nem azért jön, hogy meggyógyuljon, hanem azért, hogy elégedett legyen. Ha a prédikáció fáj neki, mert igaz, akkor elmegy máshová. Ha azt mondják neki, hogy változzon meg, felháborodik. Ha türelmet kérnek tőle, másik helyet keres. Elfelejtette, hogy a templom nem színház, nem is lelki étterem. Kórház, és nem azért mész a kórházba, hogy megtapsoljanak, hanem hogy megműtsenek, megtisztítsanak és meggyógyítsanak. Aki alázat nélkül lép be a templomba, az gyógyulás nélkül távozik. A kegyelem nem az ember ízlése szerint, hanem a sebe szerint működik. De a modern ember már nem akarja, hogy megérintsék a sebét, mert fáj. Vigaszt akar igazság nélkül, megbocsátást bűnbánat nélkül, áldozást gyónás nélkül. És amikor nem kapja meg, amit akar, azt mondja, hogy „már nem érez semmit”. Nem a templom üresedett, hidegült ki, hanem a szív zárult be… A kórház ugyanaz. Az orvos ugyanaz. A kezelés ugyanaz. De a beteg elutasítja a műtétet, és meglepődik, hogy a betegség továbbra is fennáll.