A mai ember nem betegként, hanem vendégként érkezik a templomba. „Tetszik”, „Nem tetszik”, „túl hosszú volt”, „túl hangosan beszélt”, „Semmit sem éreztem”. Így ítéli meg az ember az istentiszteletet, mintha egy termék lenne. Már nem azért jön, hogy meggyógyuljon, hanem azért, hogy elégedett legyen. Ha a prédikáció fáj neki, mert igaz, akkor elmegy máshová. Ha azt mondják neki, hogy változzon meg, felháborodik. Ha türelmet kérnek tőle, másik helyet keres. Elfelejtette, hogy a templom nem színház, nem is lelki étterem. Kórház, és nem azért mész a kórházba, hogy megtapsoljanak, hanem hogy megműtsenek, megtisztítsanak és meggyógyítsanak. Aki alázat nélkül lép be a templomba, az gyógyulás nélkül távozik. A kegyelem nem az ember ízlése szerint, hanem a sebe szerint működik. De a modern ember már nem akarja, hogy megérintsék a sebét, mert fáj. Vigaszt akar igazság nélkül, megbocsátást bűnbánat nélkül, áldozást gyónás nélkül. És amikor nem kapja meg, amit akar, azt mondja, hogy „már nem érez semmit”. Nem a templom üresedett, hidegült ki, hanem a szív zárult be… A kórház ugyanaz. Az orvos ugyanaz. A kezelés ugyanaz. De a beteg elutasítja a műtétet, és meglepődik, hogy a betegség továbbra is fennáll.
Panagiotis atya – A modern ember és a templom
Koloutszoui Szent DionüszoszHa az ember tudná, mennyire szereti őt Isten, minden nap sírna örömében. De mivel nem tudja, nem sír... Isten minden pillanatban magához hív minket, és ha egy kicsit is szívünkkel felé fordulunk, akkor eljön minden szeretetével, és eltölt minket kegyelmével.A lelki élet nem teher, hanem mély öröm. Csak a bűn nyomja el az embert, teszi nyugtalanná és megterheltté. Aki menekül a bűn elől és megnyitja szívét Krisztus előtt, az igazi szabadságot és mennyei békét érez.
Efsztrátiosz Golovanszkij atyaHogyan szabadulhatunk meg a bűnös szokásoktól?Ahogyan a kígyó sem tudja levetkőzni régi bőrét, hacsak nem megy át egy keskeny lyukon, úgy mi sem tudjuk levetkőzni a bűnös szokásokat, az óember ruháját (Ef 4,22), hacsak nem haladunk át az önuralom és az önfeláldozás keskeny és nehéz ösvényén.
Velimirovics (Ohridi) Szent Miklós Lelkünk üdvösségéért hiszünk. Akinek igaz hite van, annak tudnia kell, hogy a hit a lélek üdvösségét szolgálja. Aki azt gondolja, hogy a hit bármilyen más célt szolgál, mint az üdvösséget, annak nincs igaz hite – és nem ismeri lelkének értékét sem.
Rosztovi Szent DemeterÓvd meg lelkedet attól a rettenetes bénulástól, amelyet az Atyák „akédiának” neveznek, vagyis a lelki cselekedetek iránti lustaságtól. Ne légy lustálkodó és langyos. Küzdj, virrassz, légy éber, ne pazarold el hiába életed idejét, azt az időt, amelyet a lelked művelésére és az örök javak megszerzésére kaptál! Gondoskodj arról, hogy egyetlen napod se teljen el lelki cselekedetek nélkül! Az eltelt idő nem tér vissza.
Szent Nektáriosz A megbocsátó ember mindig türelmesen és szelíden viseli el mások hibáit, és elnézi testvérei hiányosságait és gyengeségeit. Mindenkivel nyitott, kedvesen beszélget, bölcsességgel tűri azokat, akik megbántják, és megbocsát a bűnösöknek, cselekedeteiket irgalmasan ítélve meg.