Gergely fszvt.
Fil 1,12-20a
Testvéreim! Akarom, hogy tudjátok: mindaz, ami velem történt, inkább az evangélium terjedését szolgálja. Ismertté lett az egész testőrségben és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet, és a testvérek többségének bizalma az Úrban bilincseim által megerősödött, és félelem nélkül hirdetik az igét. Némelyek ugyan irigységből és versengésből, mások azonban jó szándékkal hirdetik Krisztust. Ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére vagyok itt, azok pedig versengésből, nem tiszta lélekkel hirdetik Krisztust, mert azt gondolják, hogy még gyötrelmesebbé teszik bilincseimet. De mit számít?! Mindenképpen – akár hátsó szándékkal, akár őszintén – Krisztust hirdetik, és én örülök ennek. Sőt a jövőben is örülni fogok, mert tudom, hogy mindez üdvösségemre válik könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által várakozásom és reményem szerint.
Lk 5,33b-39
Abban az időben farizeusok mentek Jézushoz, és ezt mondták neki: „Miért böjtölnek és imádkoznak gyakran János tanítványai, és ugyanígy a farizeusokéi? A tieid ellenben esznek és isznak!” Ő pedig ezt mondta nekik: „Talán képesek volnátok böjtre fogni a násznépet, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek azokban a napokban.” Példabeszédet is mondott nekik: „Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy azt régi ruhára varrja. Vagy ha mégis, akkor az újat is elszakítja, és a régire se illenék az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe. Vagy ha mégis, az új bor megrepeszti a tömlőket és kiömlik, a tömlők meg tönkremennek. Az új bort új tömlőbe kell tölteni, és akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem kíván rögtön újat inni, mert azt mondja: »Jobb az ó!«”