Averkiosz fp., Az efezusi hét vt.
Kol 4,2-9
Testvéreim! Maradjatok állhatatosak az imádságban! Általa lesztek kitartóak a hálaadásban. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyisson ajtót igehirdetésünk előtt, hogy ismertté tehessük Krisztus titkát – ami miatt most fogoly is vagyok –, hogy azt úgy hirdethessem, ahogy kell! Bölcsen viselkedjetek a kívülállókkal, és a kedvező alkalmakat használjátok ki! Beszédetek legyen mindig kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyénvaló választ tudjatok adni! Ami engem illet, arról beszámol majd nektek Tihikosz, a szeretett testvér, a hűséges szolga és szolgatársam az Úrban. Őt éppen azért küldöm hozzátok, hogy megismerjétek helyzetünket, és megvigasztalja szíveteket. Vele megy hűséges és szeretett testvérünk, Onézimosz is, aki közületek való. Ők mindent tudatnak veletek, ami itt történik.
Lk 9,49-56
Abban az időben odament Jézushoz egy a tanítványai közül, és mondta neki: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űzött, de megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.” Jézus így válaszolt neki: „Ne tiltsátok meg! Mert aki nincs ellenetek, veletek van.” Történt pedig, hogy amikor közeledtek felvételének napjai, arcát megkeményítve úgy határozott, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, és eljutottak a szamariaiak egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be, mert Jeruzsálembe szándékozott menni. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János ezt mondták: „Uram, akarod-e, hogy ‒ amint Illés is tette ‒ kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?” De ő hozzájuk fordulva megfeddte őket, és elmentek egy másik faluba.