Pol. Magyar Mózes szé. – (Dox. Hermolaosz fszvt. és tsai., Piroska vtnő)
1Kor 3,9-17
Testvéreim! Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Az Istentől nekem adott kegyelem szerint bölcs építőmesterként alapot vetettem, de más épít rá. De mindenki vigyázzon, hogyan épít rá! Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, ami Jézus Krisztus. Azt, hogy valaki aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát vagy szalmát épít erre az alapra, majd ama nap fogja világossá tenni, mivel tűzzel érkezik, és akkor mindenkinek nyilvánvalóvá lesz a munkája; s hogy mit ér, a tűz fogja megmutatni. Akinek a munkája, amit épített, megmarad, az jutalmat fog kapni. Akinek a munkája elég, az kárt szenved. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön megy át. Nem tudjátok-e, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? Ha valaki Isten templomát pusztítja, azt elpusztítja Isten, mert Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.
Gal 5,22-6,2
Testvéreim! A Lélek gyümölcse szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség és önuralom. Ezeket nem érinti a Törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, azok keresztre feszítették a testet szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha a Lélek erejében élünk, akkor járjunk is a Lélek erejében! Ne legyünk dicsvágyók, vetélkedők, irigyek! Testvérek, ha valakit tetten érnek is valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel! És vigyázz magadra, nehogy kísértésbe essél! Egymás terhét hordozzátok! Így váltjátok majd valóra Krisztus törvényét.
Mt 14,22-34
Abban az időben Jézus kényszerítette a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előtte a túlsó partra, addig ő hazaküldi a sokaságot. Miután hazaküldte a sokaságot, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, és ő ott volt egymagában. A bárka már a tenger közepén volt, miközben hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka, a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a tengeren. Amikor a tanítványok észrevették, hogy a tengeren jár, megrémültek, azt mondták, hogy kísértet, és félelmükben felkiáltottak. Jézus azonban rögtön megszólította őket: „Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!” Erre Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter kilépett a bárkából, és elindult, hogy Jézushoz menjen a vízen. Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!” Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta: „Te kishitű, miért kételkedtél?” Amikor beszálltak a bárkába, a szél nyomban elült. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!” Miután pedig átkeltek a tengeren, Genezáret földjére értek.
Lk 6,17-23a
Abban az időben Jézus megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából és Jeruzsálemből, valamint Tírusz és Szidón tengermellékéről, akik eljöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből; és akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Az egész tömeg igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszat az Emberfia miatt. Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok, mert íme, bőséges a jutalmatok a mennyben!”