Lőrinc vt.
2Kor 5,10-15
Testvéreim! Mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy mindenki megkapja, amit érdemel aszerint, amit e testben cselekedett, akár jót, akár rosszat. Tudván tehát, mit jelent az Úr félelme, embereket próbálunk meggyőzni; Isten előtt pedig nyilvánvaló, hogy milyenek vagyunk, és remélem, hogy a ti megítélésetek szerint is az. Nem arról van szó, hogy ismét önmagunkat ajánlgatjuk nektek, hanem arról, hogy alkalmat adunk nektek arra, hogy büszkék legyetek ránk, s hogy felelni tudjatok azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van. Ha tehát valaha is révületbe estünk: Istenért volt; ha megfontoltan beszélünk: értetek van. Ugyanis Krisztus irántunk való szeretete erre a meggyőződésre kényszerít bennünket: ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindannyian meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne éljenek többé önmaguknak, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.
Mk 1,9-15
Azokban a napokban eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkereszteltetett Jánostól a Jordánban. Amikor feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek galamb alakjában leszáll rá. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” A Lélek nyomban arra ösztönözte, hogy menjen ki a pusztába. Negyven napig kinn maradt a pusztában, közben megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, de angyalok szolgáltak neki. János elfogatása után Jézus Galileába ment, és ott hirdette az Isten országának evangéliumát, és mondta: „Beteljesedett az idő, és már elközelgett az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!”