Pol. Aranyszájú János fp.
Zsid 7,26-8,2
Testvéreim! Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített, aki magasabbra jutott az egeknél; akinek nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb saját bűneiért mutasson be áldozatot, azután a nép bűneiért. Ugyanis ezt egyszer s mindenkorra megtette, amikor önmagát feláldozta. A Törvény erőtlen embereket tett főpappá, a Törvény utáni eskü szava viszont a Fiút, aki örökre tökéletes. Az elhangzottak lényege a következő: olyan főpapunk van, aki a Fenség trónusának jobbján foglalt helyet a mennyben, annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem ember.
Jn 10,9-16
Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem. Amint az Atya ismer engem, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz, és egy pásztor.”